A Képcsarnoktól az Artexig. Néhány adat a kádárizmus iparművészetének műtárgykereskedelméről

A KÉPCSARNOKTÓL AZ ARTEXIG

Néhány adat a kádárizmus iparművészetének műtárgykereskedelméről

A kádárizmus iparművészetének mecenatúrájáról, a műtárgykereskedelemért felelős szervezetek működéséről képet alkothatunk a korszakban publikált művészeti katalógusok oldalait lapozgatva. A különféle szimpóziumok, biennálék, csoportos tárlatok kiadványaiban feltárul a művészek társadalmi ranglétrán betöltött szerepe, különösen igaz ez a műtárgykereskedelem nagyítóján át nézve a Képcsarnok Vállalat, az Iparművészeti Vállalat, vagy az Artex Külkereskedelmi Vállalat katalógusai esetében.

A megnövekedett igényeknek megfelelően a hatvanas évek tervgazdálkodása a gyári termelés céljául a tervező szakemberek bevonásával megvalósított minőségi tárgykultúra megteremtését állította.

De mi volt a helyzet a megbízásokkal és a mûhely adta lehetőségekkel rendelkező „öntörvényű mûvészetet” művelőkkel? Ők a fent említett vállalatok jóváhagyásával, közvetítésével jutottak szerephez a korszak iparművészeti vérkeringésében.

A Képcsarnok Vállalat 1948-ban a magángalériák államosítását követően jött létre. Országszerte voltak fióküzletei, galériái; természetesen mindegyikük központi ellenőrzés alatt állt: csak a vállalat vezetése által engedélyezett, zsűriztetett – cenzúrázott – termékeket árulhatták boltjaiban. Így ez azt is jelentette, hogy a Képcsarnok a művészet széleskörű propagálása terén monopolhelyzetben volt. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy a vállalat a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tulajdonában volt a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatával, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalattal és az Iparművészeti Vállalattal (később: Idea Iparművészeti Vállalat) együtt. A művészek értékesítésre beadott alkotásainak zsűrizését ténylegesen az Alap – mely az értékteremtést támogató, és azokat az emberek minél szélesebb köréhez eljuttatni szándékozó, ízlésnevelő szervezetként definiálta magát – által kijelölt képző- és iparművészek végezték. Csak a zsűri által elfogadott, eladásra javasolt művek kerülhettek értékesítésre.

Igényesen kialakított, szép kirakatokkal rendelkező üzletei mellett a Képcsarnok ügynököket is mozgósított, akik révén – részletfizetéssel! – a fővárostól távol is műkedvelő vevőt találhattak az alkotásoknak. Pár oldalas, fekete-fehér fotókkal illusztrált, a művész legfontosabb adatait tartalmazó katalógusainak tanúsága szerint a vállalat a cég Derkovits, vagy Mednyánszky termeiben rendezett egyéni és páros kiállításokkal, valamint a Televízió Képzőművészeti Rovatával szervezett külön sorozattal is népszerűsítette a támogatásra érdemesnek ítélt művészeket.

Az Iparművészeti Vállalat boltjaiban az ajándéktárgyaktól, az öltözékektől a lakáskultúra tárgyain át – a bútoroktól a lámpákon át a vázákig – „az iparművészet legjavát reprezentáló” tárgyakat: kortárs iparművészek saját műhelyeiben alkotott munkáit, valamint a szintén iparművészek által tervezett, de a vállalat műhelyeiben kivitelezett kis szériás termékeket kínáltak eladásra, bel- és külföldi piacra egyaránt. Így érthető, hogy a cég – a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által kiadott – színes, a matériákat is érzékeltető, jó minőségű fotókkal érzékletesebbé tett, a hetvenes évek első felében kiadott tematikus katalógusait többnyelvűre szerkesztették: a magyar mellett angol, francia, spanyol, orosz nyelven ismerhették meg az érdeklődők az egyes iparművészeti szakágak (például fémművesség, kerámia) legfontosabb jellemzőit alkotóit, és azok válogatott munkáit. (A Képzőművészeti Kiadó a külföldi szakirodalom magyar nyelvű megjelentetésében is jelentős szerepet vállalt.)

Kizárólag idegen nyelven jelentek meg az Artex-Artbureau kül- és cserekapcsolatokat segítő iroda kiadványai. Az Artex Külkereskedelmi Vállalat 1949 júniusában alakult, azzal a céllal, hogy beindítsa, majd elősegítse az iparművészeti, illetve a kisipari, háziipari tárgyak exportját, külföldi piacokon való szerepeltetését. Az Állami Háziipari Rt., az Országos Kisipari Szövetkezet Külforgalmi Csoportjából és a Magyar Külforgalmi Nemzeti Vállalat Műtárgy Csoportjából létrejött szervezet az iparművészeti termékek külhoni piacokon való szerepeltetése mellett bel-és külföldi kiállítások, bemutatók rendezésével foglalkozott. Feladatkörébe tartozott a piackutatás, a művészeti propaganda, a nyersanyagbehozatal is. Gondoskodott a különféle műtárgyak, régiségek, művészeti termékek, alkotások értékesítéséről is. A vállalat működése főleg exportra irányult, jelentős változást jelentett, hogy 1979-ben a vállalat tevékenységi körébe került a bútorimport, ami növelte a vállalat szerepét a magyar külkereskedelemben.

A kimondottan külkereskedelmi vállalatok sorában az Artex sajátos helyet foglalt el, mivel a Herendi porcelánon kívül nem exportált márkacikkeket, így lépésről-lépésre magának kellett megteremtenie saját imázsát, „good-will"-jét. A Herendi porcelán jó indulótőkének bizonyult az elismertséghez: a hetvenes években a világ egyik legjobban keresett, kézzel festett porcelánjai közé tartozott. A herendi mellett Zsolnay-porcelánt, háztartási porcelánt, különböző típusú (népművészeti és „modern”) kerámiát is árusított, népszerűsítve a fazekasipart és kerámiagyártást, a művészi kerámiát. A lakáskultúra fejlődése felpezsdítette a gépi mellett, a kézzel szövött, a csomózott szőnyegek, faliszőnyegek iránti keresletet is, ebből következően a vállalat együttműködésben az alkotókkal lerakta a szőnyegexport alapjait is. Az ezüst-és aranyáruk, az ékszerek, a különféle dísztárgyak külföldi értékesítését is az Artex szervezte meg. A vállalat a hetvenes évek végéig igen sokat tett a kis tételnek számító cikkek kivitele érdekében is: olyan alkotások is szerepeltek az Artex export-listáján, mint a kosár-és fonásáruk, vagy a játékkártyák, festmények.

A vállalat forgalmának túlnyomó része Európára irányult, az összes szocialista országokon kívül más földrészek országaival is kereskedett. Az országok többségében az Artex jól kiépített ügynökhálózattal is rendelkezett. A kapcsolatok fejlesztése érdekében olyan nagy nemzetközi kiállításokon is részt vett, mint a Párizsi és Kölni Bútorkiállítás, a Frankfurti Vásár stb. Ezek mellett rendszeresen rendezett önálló bemutatókat is. Belföldi eseményeken is rajta tartotta a szemét, Művészeti Irodája támogatásával jelent meg például a hazai minitextil első, 1975-ös, kétnyelvű kiadványa. 

Idővel, a túlzott centralizmusból adódóan az Alap vállalatainak működésében jelentkező problémák befolyásolták az iparművészeti, vállalati szereplők lehetőségeit, az Artex szervezeti felépítése például egyre inkább formálissá vált, az üzletkötők korlátlan urai lettek egy-egy konkrét üzletkötésnek, sok esetben szakmai megalapozottság nélkül, szubjektív módon döntöttek.

VERESS KINGA művészettörténész

A cikk szerzője a Design DigiTár – Iparművészeti archívum felületére feltöltött kiadványokat használta forrásul. A Magyar Miniatűr Textilek 1975 kiadvány és a hozzá kapcsolódó tanulmány megtekinthető a szerző által szerkesztett oldalon: https://hu-themator.museumdigital.org/ausgabe/showthema.php?m_tid=301&tid=301&ver=standalone)