A kicsírázás alázata
A kicsírázás alázata c. vers publikálása az Irodalmi Jelenen.
És akkor egyszer csak kisebesedett
a tavaszi égbolt. Hirtelen történt
minden, mint ahogyan egy rigófütty
beleharsan az isteni csöndbe, mint
ahogyan a víg kergetőzésben a copfos
lányok hajából kicsusszannak a szalagok…
fájdalom van ebben a márciusban,
a kékségből véreznek a napok, egymás
után, míg végül elvérzik ez a hónap is,
ahogyan a többit is magunk után hagyjuk.
Nagy, zöld gyeptakaró alatt lélegzik a föld,
benne vagyok nyakig, lenyelem én, ha addig
jutok, anyaföldem göröngyeit, ha benne még
ott sarjadzik, pulzál, serken a holnap, ha anyám
erős karjával kihúz, virágföldbe ültet, s hagyja:
kicsírázzak még egyszer utoljára neki