A MÉSZ közgyűlése tagjai közé választotta Csóka Attila, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid építészeket

A MÉSZ az egyik legrégebbi és emiatt legfontosabb kulturális-szakmai intézménye a hazai építészetnek. És bár fénye megkopott, ez 120 éves jelentőségéből nem vesz el. Sok tevékenységük mellett ők a kiadói a Magyar Építőművészet folyóiratnak és ők kezelik a hazai építésztehetségek egyetlen rendszeres megjelenési felületét a Fiatalok Feketén Fehéren díjat.

Ugyan az elmúlt években több szervezet is felnőtt a szerepükhöz, mint például a Kortárs Építészeti Központ, de még mindig a MÉSZ az egyetlen szakmai szervezet, amely tisztán az építészekre és tevékenységükre fókuszál és csak ezt a tevékenységet próbálja/próbálná a széles közönség és a politikai/pénzügyi hatalmak irányába bemutatni, képviselni.

Így amikor több másik, a 2008-as válság után alapított irodával együtt a Paradigma Ariadné azon ötleteltek, hogy miként kéne közösségbe szervezni az évek óta láthatóan kimagasló minőségben tevékenykedő építészek generációját, akkor viszonylag hamar jutottunk arra a konklúzióra, hogy új platform helyett talán elég lehet a meglévőkhöz csatlakozni, ott bemutatva és megvalósítva elképzeléseiket a szakma hazai jövőjével kapcsolatban. Ezen meglévő platformok közül pedig a MÉSZ kézenfekvő választás.

Ehhez a belátáshoz Moravánszky Ákos az Utóiratban megjelent egyik írása adta meg a végső lökést. A MÉSZ 120 éves történetét áttekintő szöveg plasztikusan járta körül az alapítás körülményeit kiemelve, hogy a szervezet nem más okból jött létre, mint, hogy platformot biztosítson egy lemerevedett piaci és politikai struktúrában, a mindig feltörekvő építészeknek és építészeti ötleteknek, hogy azok utat találjanak a magyar társadalom felé.