A motívumok halhatatlansága és a test múlandósága

Verebics Katalin (1980) a kétezres évek elején jelentkezett a hazai és nemzetközi képzőművészeti színtéren, s pályájának mintegy két évtizede alatt több elismerést szerzett – a Kogart-díjtól (2009) a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete ösztöndíjáig (2019–2022) –, valamint számos művésztelep, illetve külföldi ösztöndíjprogram részese lehetett Franciaországtól Egyiptomig, Olaszországtól Katarig. Professzionális művészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta: előbb képgrafika, majd festészet szakon, ahol végül Klimó Károly tanítványaként végzett festőművészként.

Az emberi testhez mint művészeti témához előszeretettel nyúló, a huszonegyedik századi női szerepek problémavilágát gyakran művei fókuszába helyező, folyamatosan megújulni igyekvő, ugyanakkor az évezredes képzőművészeti tradíciókat alkotásaiban integrálni igyekvő művész albumához Nátyi Róbert szegedi művészettörténész, egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar dékánja, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete egykori ösztöndíjasa írt áttekintő igényű elemző tanulmányt.

Erről közölt kritikát a Szeged című folyóirat 2023. évi 7-8. számában Miklós Péter eszmetörténész, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete ösztöndíjasa.

Írásában a következőket állapította meg. „A kötetben az alkotó válogatásában szereplő mintegy hatvan – különböző anyaggal és technikával készült – kép jól reprezentálja Verebics Katalin (2005 és 2022 közötti) képzőművészeti pályáját, s ad felejthetetlen vizuális élményt annak, aki a könyvet a kezébe veszi, és ezáltal igyekszik elmerülni egy újító szellemű, ugyanakkor a klasszikus képzőművészeti tradíciókhoz vissza-visszanyúló kortárs művész egyedi és sokrétű világában.”