A művész és a szent: ahol az ütközet zajlik

Milyen következményekkel jár a művészetben, ha az ember kizárja életéből a transzcendencia és spiritualitás valóságait, mindazt, ami életét szellemi és szakrális minőségekkel ruházhatná fel? A műalkotások ugyanis visszatükrözik alkotójuk életmódját, tudatállapotát, létminőségét. Ahogy Sherrard írja:

„Az élet vagy a létezés megelőzi a művészeti formákban történő kifejezéseit, és ez fordítva nem áll fenn. A spirituális vagy szakrális művészet – mondjuk Bizánc és a középkori Európa művészete – olyan életmódot feltételez, amely a spirituális valóságokról való tudást és tapasztalatot – vagy inkább a tudást, ami tapasztalat – állítja középpontba. A világegyetem metafizikai szemléletét feltételezi, amely szerint a létezés Istenből ered és bontakozik ki egymásra következő – szellemi, pszichikus és fizikai szintekként összegezhető – létsíkokon.

Amikor a dolgok ilyetén szemlélete elvész, a művészet nem rendelkezik többé spirituális vagy szakrális tartalommal. Ez megfordítva azt jelenti, hogy a művészek már nem élnek olyan életet, amelyben a spirituális valóságok tapasztalata a legfontosabb. Azt jelenti, hogy jelenleg olyan életet élnek, amelyben vagy egyéni fizikai – és túlnyomórészt érzelmi – tevékenységeik, vagy egyéni érzéki benyomásaik, vagy a kettő keveréke a meghatározó tényező. Ennek megfelelően a saját jogukon létező, Istenen kívüli és tőle független valóságokként fogják fel magukat és a világot, amelyben élnek. Az utóbbi évszázadok nyugati művészete legnagyobbrészt a dolgok szemléletének ilyesfajta módját tükrözi.”

A választás mindig kizárást is magában foglal, így ha az ember a szellemi valóságokat kizárja életéből, ennek megfelelően zárt világot alkot maga körül: „e választás végső következménye maga a modern technológiai világa.”

Sherrard ebben a kontextusban vizsgálja, hogy művészeteknek mi az igazi kihívása technológiai civilizációnkban. Megállapítja, hogy az a művészet, amely ugyanazon életmód vagy életfelfogás terméke, mint amely a modern technológiai civilizációt létrehozta, nem képes az alkotás és a művészi értékek védelmében hatékonyan fellépni a technológiai kihívásokkal, a gépek uralmával, az ízlés romlottságával, az elhatalmasodó embertelenséggel szemben. Nem képes, mert ugyanazon befolyások határozzák meg, mint amelyek a vele szemben álló folyamatokat vezérlik.

Az igazi küzdelem nem kulturális fronton zajlik tehát, hanem a szellemi alkotóerők művészetet meghaladó létsikján, a művész életét meghatározó szellemi valóságok körében. S a kérdés nem az, hogy képes-e a művész szakrális alkotást létrehozni, hanem, hogy képes-e életét a szentségi valóságokkal áthatni, képes-e olyan életet élni, amely szemléletileg és tapasztalatilag is szakrális alapokon áll, s ily módon meghaladja a materialista életfelfogást?

A szerző ezzel kapcsolatos fejtegetései és megoldási javaslatai az Ars Naturae folyóirat 22. számában olvashatók Kocsi Lajos fordításában.