A Néprajzi Múzeumban újonnan előkerült iráni műtárgyak azonosítása és feliratainak fordítása

1924-ben sajátos gyűjtemény került a Néprajzi Múzeumba: a Keleti Múzeum által átadott letétemény egyszerre volt néprajzi és áruminta-gyűjtemény, illetve oktatási szemléltetőeszközök tára, amely híven tükrözi a 19-20. század kereskedőinek és kutatóinak elképzeléseit a keleti, illetve balkáni ízlés mibenlétéről. Ugyanis a gyűjtemény létrejöttét olyan profitelvű okok szolgáltatták eleinte, amelyek mentén a századfordulón működő Keleti Kereskedelmi Akadémia tanárai és diákjai próbálták megérteni, mit is érdemes áruba bocsátani az érintett területeken. A korábbi tapasztalatok szerint az ízlésüktől eltérő portékát nem szívesen vásároltak a helyiek, ezért indokoltnak látszott tanulmányozni az azokra jellemző színvilágot, ornamentikát és díszítőmotívumokat. A gyűjtések 1890-ben kezdődöttek meg az akadémia által szervezett tanulmányi kirándulások és üzleti utak keretei között. A Közel-Keleten, Indiában és a balkáni térségben gyűjtött használati tárgyak, kerámiák, fémipari termékek, viseletek, hímzések, szőttesek és lakástextíliák 1913-ben kerültek először kiállításra a Keleti Múzeumnak keresztelt kiállítótérben. Kunos Ignác igazgató – aki eredetileg a török nyelv professzoraként került az akadémiára – mindvégig lelkes szerepet vállalt a Keleti Múzeum ügyében: a legszorgalmasabb gyűjtők közé tartozott, s ő kérte fel Györffy István néprajzkutatót is a muzeális gyűjtemény rendezésére és kategorizálásra.
Egy évtizednyi viszontagság, intézményi optimalizálás és költözések sora után a gyűjteményt végül a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán, a későbbi Néprajzi Múzeumban helyezték el. Jelentős részét nyilvántartásba vették az Európa- és Ázsia-gyűjtemények korábbi muzeológusai, azonban a fennmaradó tárgyak csupán az idei költözéselőkészítési munkálatok során került elő. Szerencsére nem csupán újabb tárgyakra bukkantunk, de a múzeum archívumának munkatársai megtalálták az egykori teljes átadási jegyzéket is, amely alapján legalább a tárgyak nevét és származási helyét ismerjük.
A 2020.53.28 leltári számú papírmaséból készült, lakkozott tolltartó is a Keleti Múzeum letétjében pihent elrejtve lassan egy évszázada. Ismereteink szerint a Qádzsár-kori Perzsiából (1796-1925) származik, amely időszakot amolyan perzsa „hosszú 19. századnak”, az iráni történelem utolsó premodern korszakának tekintik. Nem mellesleg pedig a perzsa lakkművészet virágkorának is. A perzsa lakkmunkák azonban nem kínai, japán vagy koreai értelemben vett lakkfestmények, ahol a művet a tárgy testére felvitt különféle lakkrétegek alkotják, hanem technikájukat és funkciójukat tekintve inkább egy mosható, vízzáró bevonatot képeznek az alapfelületen.
A lakkmunkák népszerű ajándéktárgynak számítottak a 19. századi Perzsiában, a tolltartók tematikái pedig különösen széles skálán mozogtak: ismert európai festmények, híres emberek, a világ nagy port kavaró szenzációi, egzotikus tájak és ősi perzsa regék egyaránt díszíthették a miniatűr felületeket. Azonban a jelen tárgyat díszítő perzsa nyelvű felirat, egy kedves – talán alkalmi – vers egészen kivételesnek mondható. Szerzőjét, ahogy a tolltartó tulajdonosát sem ismerjük, de elegáns ízléssel és nemes erényekkel bírtak, annyi bizonyos.
A verset Sárközy Miklós iranista tolmácsolásában közöljük, akinek ezúton is köszönjük a történészi és fordítói segítséget.

این قلمدان پند شاهانست که به نقش و نگاریشانست
به سرمسند امیر و وزیر جلوه ده همچو ماه تابانست
هر که گیرد از این قلم به دست با همه عز و جاه و سامانست
'Ez a tolltartó a királyok tanácsa, amely az ő képükkel és festményükkel készült.
Az amír és a vezír irata élén áll, világosságot adó, mint a ragyogó hold
Bárki, aki ebből a tolltartóból tollat vesz kezébe, minden nagysággal, nemességgel és gazdagsággal eltelt személy az.'

Sajnos, a tárgyban tollat nem találtunk, de bízunk benne, hogy pusztán a tolltartó érintése is felruház bennünket e tulajdonságok mindegyikével.
Boglárka Mácsai, muzeológus

Forrás: https://www.facebook.com/neprajzimuzeum/posts/3550095278352039?__tn__=K-R

A hírben bemutatott műtárgy mellett további, a Néprajzi Múzeumban nemrég előkerült  iráni eredetű műtárgyak azonosítása is folyamatban is van.