A Petőfi-bicentenárium alkalmából rendezett középiskolai szavalóversenyen A szabadság apostolának c. versem volt a kötelező versanyag.

https://www.dehir.hu/kultura/debreceni-koltono-verse-lesz-a-kotelezo-darab-az-iskolai-versenyen/2023/10/25/

Lajtos Nóra

A szabadság apostolának

Petőfi Sándor születésének bicentenáriumára

Beszél a fákkal a hűs téli szél,

rólad beszélnek, jó hallani:

ki kétszáz éve mindig élsz:

verseid magyar szívek rabjai.

Ha azt mondom: talpra, magyar,

vagy ej, mi a kő, vagy Az alföld,

nagyanyám hangján szólalsz meg...

anyanyelvemen porló anyaföld.

A szőke Tisza habjainak hullámaiból

látom kokárdás alakod feljönni:

ez itt a hazád, házad, családod, minden,

ami virrasztó lelkedet élettel megtölti.

A magyar pusztán nőttem én is fel,

veled együtt, őriztünk nyájat.

Embernyáj lett az emberiségből…

ezért faggatom néha én is a tájat.

Sötét a bánya, de égnek benne mécsek,

és sötét az éj, de égnek benne csillagok…

világosságot szeretnék én is az észnek,

mielőtt eget-földet rázó mennydörgést itthagyok.

És ha egyszer találkozunk majd,

el tudjam akkor neked mondani:

a másvilágnak fátyolán, a szemfedőn át

hiszem, hogy hősként tudtad véredet ontani.