A villányi szoborparkban

 Az MMA ösztöndíj által szeretnék nyilvánosságot adni egy 'történetnek', amelyet a szakmabelieken kívül nem ismer a művészetek iránt érdeklődők java része. Ez a történet egy olyan korszakban kezdődik, amikor a 'tiltott és tűrt' kategóriákon kívül eléggé egysíkúnak látszott a 'támogatott' mezőny. 1967-69-ben Villányban és Siklóson szobrászok és keramikusok kezdeményeztek egy mozgalmat, amely szabadságot, nemzetköziséget és nem utolsó sorban erőteljes, életteli, minőségi alkotásokat produkált. A hazai szimpózium-mozgalom első állomásai a Villányi Kőszobrászati Szimpózium és a Siklósi Kerámia Szimpózium. Innen indult az a műhelygyakorlat, ami magába foglalja a közösségben való, életmódszerű alkotást, a kísérletezés és kutatás örömét, valamint a különböző szakterületek találkozását. A történet szereplőinek bátorsága és kapcsolatai, illetve - nem utolsósorban a kedvező csillagállás 'véletlenei' - hívták életre mindezt - az egyébként is pulzáló művészeti hagyományokkal rendelkező Pécs közelében.
 Amikor aztán a 90-es évektől a villányi és siklósi művészetelepek fénykora véget ért, e helyszínek adottságait a Mesteriskola használta éveken át. Keserü Ilona, Bencsik István, Rétfalvi Sándor és Schrammel Imre Mesteriskolát alapítottak. 1991-től Siklóson és Villányban (majd a pécsi Fondériában) azok az ígéretes művésznövendékek tanulhattak tovább, akik Pécsett a rajztanár szakos főiskolai diplomán túl, tovább tervezték a művészeti tevékenységüket és a festészet (Keserü Ilona), kőszobrászat (Bencsik István), bronzszobrászat (Rétfalvi Sándor), illetve kerámiaművészet (Schrammel Imre) "szakmában" való elmélyülést. A fentebb említett műhelygyakorlat szellemében folyt a munka a Mesteriskolában, a mesterek egyúttal kidolgozták a hazai posztgraduális művészképzés alapjait. A gazdag művészeti élet és a Pécsett összegyűlt neves képző- és zeneművészek segítették a pécsi egyetemen a Művészeti Kar létrejöttét, amely 1996-ban  "szárnyai alá vette" az addig alapítványi és szponzori forrásokból működtetett Képzőművészeti Mesteriskolát, amely ettől fogva - hazánkban elsőként - doktori képzést biztosított. Kutatásom nem kíván véget érni a múltbeli hőskorszakban, hanem szeretném továbbá azt is vizsgálni, hogy Pécsett, a képzésbe oly érzékletesen átvett művésztelepi gyakorlat ma milyen hangsúllyal van jelen a művészképzésben, egyáltalán mi a művésztelepek mai jelentősége. Az itt feltöltött "hír" egy kiadvány terve a pályázati munkám első szakaszához kapcsolódóan: a villányi és siklósi művésztelepek ismeretterjesztő bemutatása. Lásd feltöltött PDF