Aki a dán királyt is lerajzolta: In memoriam Göndör Imre

Az Ujság karácsonyfájától rajzolómappával a dán király trónjáig

BERLINI MAGYAROK GALÉRIÁJA

Berlin, március 11. (Az Újság rendestudósítójától.)

 

Az Ujság karácsonyi rajzpályázata adta néhány esztendeje a kezébe először a ceruzát egy magyar rajzolónak, aki ma Németország egyik legnépszerűbb karikaturistája, a berlini Morgenpost illusztrátora. Az első festőkészletet is az Ujság ajándékozta Göndör Imrének, akiben Honti Nándor és szegény Páris Pál, akit a kommün vörös májusa megölt, meglátták, az igazi tehetség csiráját.

A tízéves kisfiúból ma már komoly, szemüveges berlini lett. Végigrajzolta Bécs, Koppenhága, London és Berlin összes hírességeit. Amint ő mondja, — Barbussetől, Hans Heinz Ewersig mindenkit. Végigszenvedte a háborút, élt száraz kenyéren, lakott London kínai negyedében, de rajzolta már a dán királyt, volt két önálló kiállítása Londonban és szerepelt a bécsi operabálon is.

Bécsben különben Wiesenthal kabaréjában lépett fel és vele került Berlinbe. Leszerződtették a Kabarett der Komiker-hez. Nagy fekete táblára rajzolta krétával Berlin kedvenceit. A közönség felkiáltotta neki egy-egy népszerű művész nevét és a tábla iziben megelevenedett, a furcsa fehér vonalakból kibontakozott: Orska Mária, Elisabeth Bergner, Moissi, Jannings és a többiek karikatúrája. A kabarénak ezeken a rajzviccein jobban mulatott a publikum, mint a kis jelenetek és sanzonok tréfáin.

Expresszkarikatúráival bámulatba ejtett mindenkit. A publikumot rajzolta a színpadról hihetetlen gyorsasággal és annyi jókedvvel és humorral, hogy grafikusok, újságírók, kritikusok foglalkozni kezdtek a nevével. Az Ujság pályadíjnyertes tehetségéről a berlini újságok megállapították, hogy: csodálatos művész tévedt a kabaré deszkáira.

Az elismerés önbizalmat öntött a fiatal művészbe, felment a Morgenpost redakciójába és jelentkezett a szerkesztőnél, azaz csak jelentkezett volna, dehát ez nem olyan egyszerű.

— Kedves művész úr — mondták neki —, a szerkesztő úrnak most nincs érkezése, kéreti, méltóztassék holnap délben tizenkettőkor újból feljönni...

Másnap délben történetesen fontos konferencia volt a szerkesztő úrnál. És tizenkettőtől félháromig nem akart befejeződni ez a tanácskozás. Göndör elővette a mappáját. Lerajzolta önmagát, amint szakállával hozzánő a székhez és gombák nőnek a fején.

— Kérem — mondta mélabúsan az ajtónállónak —, vigye be ezt a rajzot a szerkesztő úrnak és mondja meg, hogy nem tudtam rá tovább várni és ilyen állapotban távoztam.

Ezzel szép komótosan elsétált. A ház előtt azonban utolérte — a végzet, egy lihegő portás, aki visszavitte a szerkesztőségbe. Rajzát mindjárt megvették és azóta a magyar Göndör Imre ottmaradt a német napilap nagyüzemében. Szorgalmasan dolgozik és hallani sem akar arról, hogy újból kabaréban rajzoljon.

Különösen mostanában nem. Mit szólna a világ, ha ő brettliken lépne fel, mialatt fiatal felesége koncertdobogón vagy operaszínpadon aratja sikereit? Mert a zavaros és sokszor bizony szomorúan kétes pálya után, a karrier, az elhelyezkedés magával hozta a nyugodt élet után való vágyakozást és Göndör Imre, aki egy ügyetlen vonalat nem rajzolt le egész életében és aki eddig csak a rajzai alá, majd később autogramkönyvek hófehér lapjaira írta a nevét, az anyakönyvvezető előtt is autogramot adott, olyat, amely az egész életre kötelez. Igaz, hogy partnert művészi megérzéssel és tehetséggel választott, mert az ő neve mellé Jusztus Lili, a Németországban élő magyar operaénekesnő írta a magáét.

Mégis rábírtam a színpadi szereplésre. Az Ujság színpadán fenti rajzával íme fellép Göndör Imre és nekem jutott az a feladat, hogy bekonferáljam.

Hadd kiáltom fel neki a színpadra nálunk is népszerű Paul Wegener nevét! Tessék — Göndör Imre már lerajzolta Önöknek Wegener karikatúráját.

Hajdú György

(Megjelent: Ujság, 1927. március 13.)