„Aki a kékes égbe néz…” – Gerzson Sarolta fotókiállítása

Gerzson Sarolta lélekgazdag képei által körülvéve, Weöres Sándor versei körében, egy örök pillanat és az öröklét között – illusztris társaságban vagyunk: kép és szó, gondolat és forma összhangjában. Szemléletmódjában édesapja, Gerzson Pál festőművész nyomán járva Gerzson Sarolta természetszemlélete és kontemplatív alkata okán éppúgy rácsodálkozik a természeti elemek fizikai tulajdonságai mögötti láthatatlan, csupán megérezhető dinamikára, mint ahogy Gerzson Pál a mozgásokat és változásokat úgy rögzítette, hogy azok örökös vibráló hatást biztosítsanak képeinek. Emellett a művészi érzékelés kitüntetett példájának is tekinthető ez a kiállítás.  A művész lelki életének fontos darabjait adja tovább. E belső élmények adta választékosság által a művész felismeri, hogy nem fontos minden, de minden, ami fontos, belülről fakad. A lelki életnek dinamikája van, amely a legmélyebb létélmények felé vezet. Ezeket csak azok értik meg, akik maguk is elgondolták, akikben kimondatlanul ott éltek. A kiállításmegnyitón elhangzó Babits-versek ezt a hatást idézik. Ő megérezte, hogy az egyéni lélek dinamikája továbbél a művészetben, és hogy a kék ég mögött nemcsak az odafenn, de ott az odalenn is. Hogy odalenn „nincs világos, nincs sötét”, és hogy az erős úr odafenn vigyáz. Tudta, hogy az élményekből és emlékekből szőtt szimbólumok másban, máskor, máshogyan újrateremtődnek. A szimbólummá vált élményeken a művész lelki életének és a kifejezésnek közös ritmusa érződik. A művészet lelki út a végtelen felé; figyeljük hát e képek végtelenbe nyíló ablakait, a filozófiai sejtések mély tartalmait, hogy az elhangzó versekben ésGerzson Sarolta képeiben elmerülve vallhassuk: szavak és képek szimbólumaiban van mód kifejezni az emberi lélek teljességét.
 

A kiállítás a Jókai Klubban ( 1121 Budapest, Hollós út 5.) tekinthető meg 2024. május 10-től június 14-ig.