Alkotóművészet és mesterséges intelligencia: Az algoritmizálható művészi szabadság problémája

A kreativitás az emberi kultúra egyik legnagyobb rejtélye. Megjósolhatatlan, sejtések és intuíciók kapcsolódnak hozzá, köznapi életünkben éppúgy jelen van, mint a tudomány vagy a művészet területén. Ennek ellenére csupán a 20. század második felében került sor szellemi életünk e sajátos jelenségének tudományos vizsgálatára, és bár bőven van még felfedezni való e téren, a művészettel kapcsolatos pedagógiai és diszciplináris tudományos diskurzusoknak a mesterséges intelligencia (MI) tematikus tárgyalásával is számolniuk kell. Ugyanakkor a művészeti kutatások fókuszában továbbra is az embert vizsgáló ember áll, legyen szó művészeti nevelésről vagy akár egy művészi életmű elemzéséről. Hogyan viszonyul egymáshoz az ember és MI vizsgálata a művészeti nevelésben?

Előadásomban egy kortárs magyar festőművész, Gerzson Pál különleges színvilágán és többszörös formaváltoztató alkotói módszerén keresztül mutatom be az emberi művészi kreativitást. Ezt követően a szín- és formaábrázolás humán specifikumként való értelmezésének kereteit kitágítva rátérek a mesterséges kreativitás kutatás egy olyan jelenségére, amely a számítógépes kreativitás technikai lehetőségein túllépve a „computing art” területére érkezett. A „Painting Fool”-projekt tárgya egy automatizált festőszoftver, amely magas művészi szinten alkot, ugyanakkor saját stílusában fest, és új stílusok kialakítására is képes. Ehhez olyan kognitív emberi viselkedést kell szimulálnia, mint az ecsetvonások a festővásznon, vagy a színek és formák következetes használata. A projekt fontos művészetelméleti konklúziókhoz vezet. Ezt figyelembe véve újra kell gondolnunk – többek közt – a festőművész fogalmát. Vajon milyen hatással vannak ezek a fogalmi problémák a művészetpedagógiai irányelvekre? Hogyan építhetünk be a művészeti nevelés folyamatába egy olyan új, kultúrtörténetileg nehezen definiálható jelenséget, amely immár korszakalkotóvá vált a tudományos diskurzusban?

Az alkotásokban a művészileg legértékesebb elem a szabadság, és ez egyben az egyik legfontosabb neveléselméleti irányelv is. Az elméleti problémák oka az, hogy bár az MI kreatív lehetőségei nem biztosítanak semmiféle szellemi vagy lelki szabadságot, és csupán a művészi viselkedés algoritmizált formáját mutatják be, mégis az emberi alkotásokhoz mérhető, művészi szempontból azokkal versengő műveket eredményeznek. Éppen ezért a kortárs kutatások egyik legfontosabb elméleti kérdése az, hogy vajon algoritmizálható-e a művészi szabadság?