Amicitia perfecta (Tökéletes barátság). Szexualitás és szerepek Shakespeare Szonettjeiben

A jó hangulatú megbeszélésen a beszélő és a címzett viszonyát vizsgáltam, saját fordításaim bemutatásával. Azt a módszert követtem, hogy kiválasztottam egy az egész versciklust érintő problémát, és arra fűztem föl a tárgyalandó szonetteket, amelyek ráadásul különböző készültségi fokon álltak, az első változattól a több éve érlelt, sokszor átírt, véglegesnek tekinthető darabokig. A vezérfonal, amint azt az előadás címe mutatja, a tökéletes barátság volt: az én megközelítésem szerint ez az az érzelem, amely a beszélőt (a Szonettek narrátorát) hozzákapcsolja a címzetthez. Ez a típusú barátság ma már igen ritka, ezért lehetséges, hogy a korábbi fordítások mindegyike szerelemként fogta fel ezt a kapcsolatot. Az egyik vers, a 40. szonett példáján mutattam be, hogy a "my love" szó milyen sok mindent jelenthet: magát az érzelmet kétféle változatban (barát iránti szeretet, illetve a szerelem), és azt a valakit is, aki iránt szeretetet vagy szerelmet érzünk. Az amicitia perfecta antik eredetű kifejezés, már Arisztotelész ír róla a Nikomakhoszi etikában, és Cicero a Laelius, avagy a barátságról című dialógusában. Az előadás után a kérdések során a beszélgetés abba az irányba terelődött, hogy mi a célom a fordítással, és milyen irányból fordítom le a verseket. A helyzetem meglehetősen hátrányos, hiszen Szabó Lőrinc fordítása a mai napig nagy elismerésnek örvend, mondhatnám, kultikus fordítás, ugyanakkor csak néhány szöveg ismert belőle (mint például a 66, 75, 130, 144. szonettek). Ezek jól ismertek és szép versek is, noha mint azt például előadásom 75. szonettről szóló része is bizonyítja, erősen átírják és megszépítik az eredetit. Költői megközelítés helyett tehát az enyém az irodalomtörténészé: egy megbízható, az eredetihez hívebb, beható elemzésekkel és bőséges jegyzetekkel ellátott kiadást tervezek, amely aztán alapul szolgálhat majd a költői átírások, továbbírások számára, ugyanakkor jól használható az oktatásban is, és lehántja a versekről a modern érzelmek visszavetítését és a folyamatos esztétizálást: a 75. szonett például korántsem olyan szép és problémamentes, mint ahogyan azt ma Szabó Lőrinc vagy éppen újabban Szabó T. Anna változatában ismerjük. Erre egyébként Almási Zsolt, a Bizottság titkára hívta fel a figyelmet egy korábbi előadásában, amely alapján nekem magamnak is korrigálnom kellett saját fordításomat. Az az egyik alapvető törekvésem, hogy az irodalomtörténész kollégák megjegyzéseit, javaslatait minél inkább beépítsem a fordításokba - már ha egyetértek velük, és eddig mindig ez volt a helyzet: minden remény megvan arra, hogy fordításom széles körű szakmai konszenzuson alapul majd. Az előadás zoom-változatát a file nagy mérete miatt e-mailben küldöm el az MMA Ösztöndíj Bizottságnak.