Ars et viriditas – Szövetségben az élettel, szövetségben a természettel, szövetségben Istennel

A szerző írásában egy szellemi és közösségi szövetség kiindulópontjait, alapvetéseit körvonalazza „azzal a céllal, hogy újra felfedezzük az emberi alkotótevékenység lényegi dimenzióját és változhatatlan értelmét életünkben.” Ennek mentén arra törekszik, hogy az emberi cselekvést „visszavezesse a művészet értelemadó és valóságteremtő erejéhez”, és felmutassa a világegyetem minden mozzanatában megnyilvánuló isteni alkotóerőkkel való együttműködésének jelentőségét. Ezért a szövetség kifejezést „az élet- és cselekvésmódjaink mentén létrejövő összeköttetésre” vonatkoztatja. E szövetség az ember benső és külső világában egyaránt megvalósul. Mint írja: „Szövetség jön létre mindazok között, akik igent mondanak a világegyetem természetfeletti eredetű rendjére, törekednek annak megismerésére és saját, egyedül rájuk szabott, a nagy Egész összhangjához nélkülözhetetlen helyükön állnak.”

E szövetség alapját képező cselekvő megvalósítás középpontjába az ember művészi alkotóerőit helyezi. Ebből kiindulva a „művészet” értelmezésében hagyományos szempontokra támaszkodik, aktualizálva és élő módon kezelve időben nem változó alapelveit. Amikor a művészi teremtés hatja át és irányítja valamennyi tevékenységünket, munkafelfogásunkat és -etikánkat, akkor a művészet ténylegesen és ontológiai értelemben egy tevékenység végzésének rendjét és módját jelenti a megismerés, az azonosulásra és szabadságra törekvés mentén. Valaminek a létrehívását érzékelhető világunkban, ami azelőtt érzékekkel felfoghatatlan volt, legyen az egy tárgy, közösségi forma, naponta végzett életfenntartó tevékenységeink, a család harmóniája és békéje vagy egy nagyszabású műalkotás.

„Az Ars et Viriditas mint eleven forrásra hangolt életrend, mint az emberi és természeti világban megmutatkozó isteni erőtérrel való személyes szövetség és az erre épülő közösségi hálózat lényege a létezést teremtő és átszövő isteni princípiumról való tudás megosztása, a vele való azonosulásra törekvés, és e princípium kifejezésre juttatása a cselekvő megvalósításban életünk minden pillanatában. E törekvésen alapul az igazságban és harmóniában megvalósuló élet, amit emberhez méltónak és boldognak nevezhetünk, mert benne az ember kiteljesíti az élet ajándékával együtt kapott, egyedi és megismételhetetlen értelmes célt, amiért világra jött.

Saját létmódunk megvalósítása elválaszthatatlan a művészet most vázolt értelmétől, a művészi értelemben kiteljesedő cselekvő élettől. (…) A saját létmód tevékenységek általi megvalósítása voltaképpen a teljes emberi személyiség kibontakoztatva meghaladásával egyenértékű. Olyan életminőséget realizál, amelyben a külsőleges foglalkozások immár nem terelik el az embert életének végső céljától, hanem támasztékot nyújtva hozzá vezetik.

Kitárul számunkra, hogy a természet nemcsak a látható természet, hanem legfőképp a fizikai szemnek láthatatlan erőtér (viriditas), amelyre a változás árnyéka nem vetül, s amely valójában az isteni művészet tevékeny arculata.”

További részletek olvashatók a Magyar Szemle honlapján is: https://magyarszemle.hu/online_irasok/ars-et-viriditas-hildegard-von-bingen-1142