Aurelius

Középiskolában tanítok, magyart és történelmet, de Kosztolányi Dezső Aurelius című novelláját még csak történelemórára vittem be - a végzősöknek, amikor az olasz fasizmust tárgyaltuk. Hogy miért, az kiderül a Magyaróra folyóirat 2024. szeptemberi számában megjelent esszémből, amelyben a novella lehetséges magyarórai megközelítéséről írtam.

Egy részlet a szövegből:

"Nincsen óra házi feladat nélkül, mondhatnám. Hogyne volna! A figyelmes és jóindulatú tanár csínján bánik az otthonra szánt munkával, hiszen nemcsak mi, pedagógusok vagyunk indokolatlanul leterheltek, a diákok órarendje is csurig van. Az Aurelius tárgyalása után azonban legalább három önálló – szorgalmi – feladat is eszünkbe juthat. Kreatív írásgyakorlat ugyan, de a bűn–büntetés–igazság kérdéseivel kapcsolatban is érdekes eredményekhez vezethet, ha a diák akár Commodus, akár a fölmentett őr szemszögéből ábrázolja a történteket. Vagy alaposan megindokolt új címmel látja el a novellát, ami a nézőpont megváltozásának szempontjából lehet izgalmas játék. És el tudok képzelni egy beadandót, amely az irgalom és a megbocsátás keresztény eszméje felől olvassa a kései Kosztolányinak ezt a fényes gyöngyszemét."

A lapszám elérhető ezen a linken.