Az antropocén

Az antropocén: új földtörténeti korszak, amely nevét az emberről kapta. Az ember jelenléte bolygónkon az utóbbi évezredekben meghatározó vált, a legutóbbi néhány száz évben, különösen az ipari forradalomtól, majd a huszadik század közepétől, a „Nagy Felgyorsulásnak” nevezett eseménysorozattól kezdve pedig döntően befolyásoló tényezővé, ami a környezetben és a Föld rendszereiben komolyan érezteti hatását. Az ökológiai válság, a klímakatasztrófa, a környezetszennyezés valósága, amely mind-mind az egyre kiterjedtebb területeket fölfaló mezőgazdaság, iparosodás és a népességrobbanás egyenes következménye, napjainkban már nem lehet vita tárgya. A folyamatok pontosabb megértéséhez szükség van az antropocén jelenségének és fogalmának elmélyült áttekintésére, értelmezésére, a földtani időskála újragondolására.

Horváth Márk könyve az antropocén tudományos helyének, a róla szóló diskurzusoknak, az azt övező vitáknak a bemutatását tűzi ki célul. A kötet első részében az úgynevezett „szűk” és „tág” antropocén-fogalmak bevezetésével érzékelteti azt a tudományos közeget és beszédrendet, amely az antropocén köré szerveződött, beleértve a vele versengő gondolkodásmódok, irányzatok és társfogalmak kihívásait. A második és harmadik részben az antropocén filozófiai és esztétikai beágyazottságát szemlélteti, mindazokat a bölcseleti és művészeti trendeket és tendenciákat – többek közt a poszthumanizmust, a spekulatív realizmust vagy éppen a „sötét ökológiát” –, amelyek a humán tudományok képviselőit is a jelenség értelmezésére sarkallják.  

Az antropocén a jelenünk és a jövőnk. Mindennél fontosabbnak tűnik, hogy ezt a jelent és jövőt jobban értsük.