Az igaz ember végzete
Az 1956-ot követő megtorlásoknak a magyar költészetben való megjelenéséről jelent meg Miklós Péter írása.
Miklós Péter eszmetörténész, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlásoknak a magyar költészetben való megjelenéséről közölt írást a Magyar Nemzetben, amelyben az alábbiakat fogalmazta meg.
„A kommunizmusellenes magyar forradalom és szabadságharc szovjet leverése és az azt követő megtorlások motívumai számos huszadik századi magyar költő életművében felbukkannak. A magyar polgári ethoszt a szépirodalomban vallomásos jelleggel megörökítő író, az akkoriban már amerikai emigrációban élő Márai Sándor Mennyből az angyal (New York, 1956) című versét a szovjet invázió leírásával kezdi. »Mennyből az angyal – menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre. / Oda, ahol az orosz tankok / Között hallgatnak a harangok. / Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon«. Majd a remény hangjával fejezi be költeményét: kifejezve a hitét abban, hogy a tömérdek áldozat nem hiábavaló. »Angyal, vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből.«”
A cikk teljes szövege elérhető az interneten, az alábbi linken.