Az Úr csodásan működik - váratlan kitérővel folytatódik a házmentés története
Amikor egy projektet megtervezünk, gondolatban mindenki nyílegyenes utat vizionál. Pedig tervezhetetlenek előre a nem várt akadályok, szinte mindig közbejön egy éles kanyar, áthidalandó dagonya vagy emésztő(nek tűnő) mocsár…
A célokhoz nincs egyenes út. Rendszerint hajmeresztő lejtőkön, hosszas kitérőkön kell átverekedni magunk. Hegymászók mesélik, csúcstámadás előtt gyakran napokig nem is látszik a megcélzott hegycsúcs. De attól még tudják, hogy hová tartanak, merre visz a girbegurba, úttalan út.
Idén nyárra a terasz befedését terveztük. A 160 éves parasztháznak ugyan nem volt filagóriája, de mai ember lánya mai igényekkel operál. A parasztházmentésben jártas építész az épület hátsó meghosszabbításaként tervezett egy teraszt, kőalapja már a ház alapjával együtt, a költöztetéskor elkészült, ám a gerendák összerakásának villám-hete alatt nem volt már idő – se pénz – befedni a boldog órákat ígérő kiülőt. Ráadásul hiányzott hozzá csaknem ezer cserép, ami újabb nap le- és felrakás, s a rohamtempóban dolgozó ács-csapat diktálta az ütemet, elmaradt tehát. Idén aztán, a tervezgetős téli hónapokban kiszámoltuk, hány gerenda, hány léc, s kábé mennyi pénzből kellene hozzá, ázik ugyanis a még fedetlen terasz alapja, s az olykor tócsaként álló esővíz korántsem gerendaház-barát. Erre a nyárra terveztük a kis-, de annál fontosabb haladást.
Ki gondolta akkor, hogy berobban egy sürgetőbb feladat, ahová át kell csoportosítani a nem létező pénzt és prioritást? Elsőbbséget kapott ugyanis egy korábban nem kalkulált babaszoba és a teljes albérlet-felújítás. Előbb érkezik az új lakó, s csak majd aztán készülhet a saját ház: a gyerekkel járó fókuszváltás évekkel tolhatja későbbre a falura költözést meg a parasztházfelújítást…
Leszedem a gonddal keményített csipkét a házzal együtt vásárolt szekrények polcairól, ki tudja, hány évtizede vasalta őket női kéz utoljára? A jócskán megkopott, de annál beszédesebb tálaló egy ideig még a városi albérletben emlékeztet rá: a falusi álmom félkészen ugyan, de kitartóan vár.
A teljes írás itt olvasható: