Sonata quasi una fantasia - eredetileg ezt az elnevezést viselte az 1802 tavaszán megjelent, op. 27-es sorszámú mindkét szonáta, melyek közül aztán a Holdfény-szonáta tartósan leárnyékolta Esz-dúr párdarabját. Ez utóbbi kompozíció most a legutolsó Beethoven-zongoraszonáta előtt szólal majd meg, vagyis az 1823-ban megjelent, kéttételes c-moll szonáta kontrasztos társaságában. Ennek a kései műnek emlékezetes szerep jutott Thomas Mann Doktor Faustus című regényében: ott az író a bőbeszédű muzsikus, Wendell Kretzschmar szájába adja a szerző a mélyértelmű (és voltaképpen Adornótól származó) végkövetkeztetést, mely szerint a második, Ariettaelnevezésű tétel Beethoven végső búcsúja a szonátától mint műfajtól és minthagyományok által éltetett formától. Az 1997-ben született Berecz Mihály tizenhat esztendősen mutatkozott be a budapesti koncertlátogató közönség előtt, méghozzá példaképe, Kocsis Zoltán vezénylete alatt muzsikálva. A művész azóta töretlenül halad a maga útján, mert ahogyan azt pár éve egy interjújában megfogalmazta: "Szerintem az egyéniség mindennél fontosabb. Engem sohasem izgatott igazána technikai tudás, az én figyelmemet mindig csak maga a zenélés kötötte le..."
Beethoven - napok Fischer Annie tiszteletére
Beethoven: Esz-dúr szonáta op. 27, no.1 Beethoven: c-moll szonáta op. 111, no. 32 Közreműködik: Berecz Mihály zongora
