Befelé építkezve

A Rimanóczy Gyula tervezte, 1934-ben elkészült plébániatemplom az egyik első modern templom volt Budapesten. Szakmai körökben sok vitát váltott ki, de a hívők, a városrészben élők lelkesen fogadták. A főhomlokzat magasba szökő ívei, a campanile karcsú sziluettje, a főbejárat íves portikusza mögötti üvegezett betonrácson átszűrődő fények már a kortársak szerint is őszinte és egyszerű módon tolmácsolták a ferences rend lelkiségét, sőt felmutatták a gondolati azonosságot a rend szemlélete és a modern architektúra között, miközben a középkori templomok misztikáját sem nélkülözték. 1938-ra – szintén Rimanóczy tervei szerint – elkészült a tér lendületes ívet leíró, földszintes buszvégállomása is, ami könnyedségével pompásan egészíti ki az égbe törő torony és a nyúlánk templomtömeg kompozícióját.

Szerencsés pillanatban született a remekmű. A századfordulón felparcellázott Pasaréten 1925-ben telepedtek meg a ferencesek, éppen abban az időszakban, amikor az egyház itthon is nyitni kezdett a modern építészet irányában. Először a Szilfa utca egyik villájában tartottak istentiszteleteket, de rögtön felállítottak egy templomépítő bizottságot. Az 1930-as évek elején a közeli Napraforgó utcában megszületett a modern építészet mintatelepe, látható volt, hogy a gyorsan formálódó városrész nyitott az új építészeti nyelv felé. Rimanóczy merész elképzelése, az ókeresztény bazilikák hangulatát vasbetonba ültető terv – többszöri átdolgozás után – szabad utat kapott. A közösség gyarapodása miatt azonban a templomegyüttest hamar bővíteni kellett. 1948-ban Rimanóczy egy földszintes plébániaszárnnyal egészítette ki, amely U alakot zár be a templommal és a rendházzal; a kettő között kialakított belső udvar a középkori kerengők világát idézi meg a maga szelíd, puritán módján, a templom felőli oldalán árkádsorral, az udvar közepén Borsos Miklós Szent Ferencet ábrázoló kútszobrával. A nyolcvanas években a templom hátsó részére merőleges szárnyban elhelyezett szerzetesi rendház emeletráépítéssel bővült.

Időközben azonban ide került egy jelentős rendi könyvtárállomány, és egyre több hittancsoport tartott igényt a belső udvarra néző, félig földbe süllyesztett hittantermekre. Mára a plébánia mindennapi tevékenységéhez is egyre differenciáltabb terekre lett szükség. A helyszűke és a korszerűsítés vágya – a régóta hiányzó társalgón, vendégszobákon, személyes imahelyeken túl az akadálymentesség is fontos szempont volt – vezetett végül a 2018-ban kiírt meghívásos pályázathoz, amelyre az egyházközséghez tartozó hét építészirodát kértek fel. Példamutató módon a zsűriben a plébánia, a rend, az egyház és az önkormányzat képviselői mellett a helyi hitközösség tagjai is részt vettek.

Götz Eszter Octogon 2022/1