Besamel

Az Élet és Irodalom 2026. szeptember 11-i számában jelent meg a besamel mártás történetéről szóló erősen fiktív prózám.

Részlet a szövegből:

"Jean-Philippe Béchamel ugyanis egy Montpellier melletti településen látta meg a napvilágot. Nem tudni, pontosan hol: ma Lansargues, Mudaison és Saint-Geniès-des-Mourgues verseng a megtisztelő szülőfalu címért. A szegkovács apuka és szolgálóleány anyuka nászából született Jean-Philippe (1755?–1799) gyermekkora szokványos módon telt, ház körüli munkák, állatok etetése, kóborlás a mezőn, majd a korban egyáltalán nem szokványos módon felvételt nyert a montpellier-i univerzitás orvosi fakultására, ahol, felhagyva dorbézoló életmódjával, teljes erejével a tanulásnak szentelte diákéletét, és summa cum laude végezte el a messze földön híres egyetemet. A látványosan tehetséges első generációs értelmiségi sarj útja ezután Hérault megyéből egyenesen a fővárosba vezetett, ahol előbb beszippantotta a kivételes tudásúak teljesítménye előtt minden időben csodálattal adózó elit, utóbb pedig az udvarban találta magát, ahol XVI. Lajos egyik orvosaként vált ismertté.

Minthogy a hatékony gyógyítás tudományát ifjúkorától elválaszthatatlannak gondolta a természet ajándékaitól – emiatt épp elégszer került összetűzésbe alma matere maradi professzoraival –, tőle telhetőn igyekezett mind többet forgolódni a palota konyharészlegén is, és az otthonról, a mámorítóan friss levegőjű délről származó tudást belepasszírozni az udvar nyakas, de tanulékony konyhafőnökeibe. Így került a királyi menüsorra a szerecsendióval és fehérborssal megőrjített tejes-vajas szósz is, melynek elkészítése közben Jean-Philippe – aki szeretője, Lisette 1781. október tizennyolcadikai naplóbejegyzése szerint szép volt, akár egy márki, és közönséges, mint egy csepűrágó – az egészséges languedoci marhák nosztalgikus bőgését és a nyakukba akasztott kolomp kondulását egyaránt hallani vélte."

A novella ezen a linken érhető el.