Borsódy Eszter, Diós Gabriella, Ujj Zsuzsa keramikusművészek Tűzijátékok című kiállítása

Mi történik, ha három, gazdag alkotói tapasztalatokkal rendelkező, hivatása iránt mélyen elkötelezett művész – három szép tárgyakat létrehozni tudó nő – Karácsony idején közös tárlatot rendez? Egészen bizonyos, hogy valami varázslat! Csészék, kannák és edénykék mancsokat növesztenek, és szinte toporogva várják, hogy meghitt teázások szereplői lehessenek. Tüskés edény-lények lesik, hogy valaki megszeresse őket, miközben színpompás társaik vidítják fel a hideg, téli hétköznapokat. Ajándékot hoztak e „varázslónők” nekünk: mosolyt az arcunkra, egy csomagnyi örömet a szívünkbe.

Három különböző egyéniség, három különböző alkotói pálya, más-más szimbólumhasználattal és tárgyalkotási technikákkal. Mégis együtt. Csoportos kiállítások alkalmával kialakult, később barátivá nemesült beszélgetések lobbantották fel egy közös tárlat megvalósításának, a közös üzenet közvetítésének szándékát. Az ötletet tett követte, 2019. december 12-én nyílt meg kiállításuk a budapesti B32 Trezor Galériában. A hasonló szellemiséggel alkotott, ugyanakkor egyéni színt tükröző edényplasztikák és tálkaképek a tárlaton új tónusokkal gazdagodtak, párbeszéd alakult ki közöttük, egymással feleselgetnek. És üzennek nekünk. Megállítanak, szemlélődésre késztetnek. A személyességet és derűt sugárzó tárgyak iránti sóvárgást ébresztik fel bennünk.

Mindhárom alkotó, mint előttük a fazekasok-keramikusok számtalan nemzedéke, elsősorban edényeket, használati tárgyakat készít. Egyéni módon. Ugyanakkor az európai tradícióhoz – mint a szecesszóhoz, vagy az art decóhoz –, és a hazai szakmai hagyományokhoz is kötődve. A díszesség, a szín- és formagazdagság, az ornamentika napjainkban sokszor lenézett eszközeit felvállaltan használva. Egy csészében, egy tálkában, egy funkcionális tárgyban ritkán ismerjük fel a humánum értékét! Használhatóságukat természetesnek vesszük, hétköznapinak. Eszünk-iszunk belőlük, tárolunk bennük valamit, a célszerűségüket nézzük. E művészek alkotta tárgyak révén azonban valami többet is érzékelünk, valami intimitásból születő örömöt, érzékiséget. Ezek az edény-objektek anyaguk, szerkezetük, formáik, díszítményeik, színeik révén közel állnak hozzánk. Azt érezzük, hogy e tárgyak, ha birtokoljuk őket, mindennapjaink hű kísérőivé, környezetünk meghatározó szereplőivé válhatnak. 

Napjainkban, mikor a művészetet hivatásul választók között egyre több a pályaelhagyó, mikor az önállóan, a saját műhelyükben alkotó művészek mögött már nincs támogatóháló – mint az államilag szervezett műkereskedelem –, mikor az ilyen profilú galériák száma egyre csökken – s azok is inkább képzőművészet orientáltak – megbecsülendő, sőt tiszteletreméltó, ha az iparművész nem tér le az alkotói hivatás felelősségteljes, szép, ámde kiszámíthatatlan kihívásokkal teli útjáról. Ehhez önbizalom, de legfőképpen erős szakmai felkészültség szükséges.

Borsódy Eszter az ismert művészházaspár, Borsódy László és Urbán Teréz lányaként folytatja a kerámiaalkotás családi hagyományát. Pályájának korábbi szakaszában elsősorban könyvillusztráció- és borítótervezéssel, tehát rajzolással foglalkozott. Ez a tevékenység egyfajta tanulási folyamatot is jelentett a számára: a formák és az azokat kiemelő színárnyalatok segítségével kifejezhető hangulathatások alapos tervezésére szoktatta rá a művészt. Borsódy Eszter korongozott és szabadkézzel épített kerámiáit – dekoratív edényszobrait, tároló dobozait, táljait, falikerámiáit – tervezetten harmonikus formarend és motívumgazdagság jellemzi. Edényplasztikáinak fedelei hol burjánzó virágokat, ég felé törő organikus alakzatokat, hol mitikus, szimbolikus lényeket formáznak. Tárgyainak palástját a telített színek, a változatos, fényt is visszatükröző lüszteres mázak teszik nemesebbé, meseszerűbbé. Falitáljai, kerekded edényei a gömbnek – az univerzum szimbólumának – formajátékai. Faliplasztikái pedig az élet fontos mozzanatainak esszenciális összegzései. Borsódy Eszter kerámiatárgyaival üzeneteket közvetít, evilági életünkről, hitünkről mesél. Változatos formavilágú ékszerei, mint apró talizmánok sugározzák készítőjük anyag- és szakmaszeretetét.

Diós Gabriella és Ujj Zsuzsa elsősorban porcelántárgyakat alkot.

Diós Gabi többszörös művészeti ösztöndíjas keramikus iparművész, rajztanár és művészetterapeuta, aki mélyen hisz az alkotómunka gyógyító erejében. Saját műhelyében dolgozik, nyaranként a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban kísérletezik, a biennálék rendszeres résztvevője. Kitartóan kutatja a porcelánban – e nemes anyagban – rejlő kifejezési lehetőségeket; alkotásaival az anyag tisztaságából fakadó egyszerűséget, a formák és színek harmóniáját keresi. Tárgyainak alapanyagát nem önti sablonba, edényeit szabadkézzel formázza: korongozza, mintázza, részekből, elemekből, vékony kis lemezekből építi össze. Így, azok megtartják szerethető esetlegességüket, egyediségüket, egyéniségüket. Hangulatteremtő, személyességet és érzékenységet sugárzó edényplasztikák, organikus porcelánstruktúrák, melyek a mesterséges környezetben is képesek felidézni a természetet, ugyanakkor emberi érzelmekre is utalnak. Az arany- és palatinadekorral ékített porcelántárgyak, mint térbeli haikuk, a lélek rezdüléseinek az alkotó ember keze nyomát is őrző objektumai.

Ujj Zsuzsa humort és derűt hozott a tárlatra. Változatos művészpálya az övé, sok szép, egyedi tárgy került már ki a kezei közül. A kilencvenes évek eleje óta alkot porcelánból; a Zsolnay-gyárnak is készített formaterveket és a cég régi terveinek újramintázásában is részt vett. Nem véletlen tehát, hogy művein felismerhető a múlt század fordulójának stilizáló porcelándíszítési hagyománya, a természet iránti vonzalom – a szecesszió hatása. Jelen kiállítási anyagának legtöbb darabja lábas edény, más-más hangulatok hordozói. A szobrászi megközelítéssel formált, festőien díszes lábas bonbonierek még a 2000-es évek elején készültek, az állatlábas csészék viszont a legfrissebb munkák közé tartoznak. Egy évvel ezelőtt a Kiscelli Múzeum felkérésére készített először a múzeum gyűjteményéhez kapcsolódó kortárs felfogású tárgyakat. Így születtek az első állatlábú csészék, ezeket később már készletek követték. Az eredendően kultikus edénytípus, melynek profán testvérei az empire-korszakban különösen kedveltté váltak, Ujj Zsuzsa értelmezésében a meghitt – mondhatni szent pillanatok – megidézői a derűs hangulatú teázás szertartásában. Ezért azt is mondhatjuk, hogy e 21. századi zoomorf edény-szobrocskák így válnak ismét a hétköznapok kultikus tárgyaivá.

Az edénykészítés látszólag egyszerű, hétköznapi feladat. E tárlat azonban az ellenkezőjét bizonyítja: azt, hogy a mesterségbeli tudás, a kreatív gondolkodás, az akarat és a szép pillanatok megragadásának képessége révén sokszínű, személyhez szóló, időtlenséget és ünnepélyességet hordozó alkotások jöhetnek létre.

Borsódy Eszter, Diós Gabriella, Ujj Zsuzsa Tűzijátékok című tárlata még január 17-ig még megtekinthető a B32 Trezor Galériában.

A művészek a zárás napján finisszázst tartanak.

Veress Kinga, művészettörténész