Break with the breakup

A modern és kortárs művészet története gyakran a szakítások történeteként írható le. Az avantgárd mozgalmak a 20. század elején radikálisan elfordultak az őket megelőző művészeti hagyományoktól, lebontották a reprezentáció, a narratíva, a szépség és a mesterség korábbi rendszereit. Az ezt követő évszázad során a dekonstrukció gesztusa szinte magától értetődővé vált: a hagyomány kritikája és elutasítása a művészeti gondolkodás alapállásává lett.

A Break With The Break Up című kiállítás ennek a több mint száz éve tartó szakításnak a felülvizsgálatára tesz kísérletet. Nem restaurációs szándékkal, nem nosztalgikus visszatekintésként, és nem is a múlt egyszerű újrajátszásaként. A kiállító művészek munkái különböző médiumokban, eltérő vizuális nyelveken és egyéni problémák mentén születnek, mégis összeköti őket egy közös törekvés: annak felismerése, hogy a művészettörténet korábban elhagyott területei ma ismét termékeny lehetőségeket kínálnak.

A kiállításon megjelenik az emberi alak, a mítosz, a narratíva, a dekorativitás, a formai fegyelem és a mesterségbeli tudás iránti érdeklődés. Ezek az elemek nem idézetként vagy stílusgyakorlatként térnek vissza, hanem kortárs tapasztalatok hordozóiként. A klasszikus festészeti és szobrászati hagyomány itt nem akadémikus szabályrendszerként jelenik meg, hanem olyan közös kulturális nyelvként, amelyen keresztül az emberi tapasztalat időtálló kérdései újra megfogalmazhatók.

Terebesi Gyula munkáiban a humanista figurativitás és a személyes mitológia kapcsolódik össze, miközben a fizikai keret motívuma a mű és a néző közötti távolságot, illetve az értelmezés határait teszi láthatóvá.

Korossy-Khayll Levente festményei a klasszikus európai narratívák emlékezetéből merítenek, hogy az ember és természet viszonyának jelenkori kérdéseit vizsgálják.

Solti András szobrai a naturális forma nyelvén keresztül a hétköznapi ember belső világának csendes, gyakran nehezen megfogalmazható érzelmi állapotait közvetítik.

Kotorman Ábel munkája pedig a történeti ornamentika, a dekorativitás és az anyagszerű kísérletezés eszközeivel teremti meg a múlt és jelen közötti párbeszédet.

A kiállítás közös nevezője tehát nem egy egységes stílus vagy esztétikai program, hanem egy közös irányváltás. Egy olyan pillanat, amikor a hagyomány többé nem teherként vagy

meghaladandó akadályként jelenik meg, hanem feltárandó területként. A Break With The Breakup ezért nem a múlthoz való visszatérésről szól, hanem arról a szabadságról, hogy újra

kapcsolatba léphessünk azokkal a vizuális, kulturális és emberi tradíciókkal, amelyektől a modernitás egykor eltávolodott.

Ebben az értelemben a kiállítás címe kettős jelentést hordoz: szakítás a szakítás hagyományával. Nem a dekonstrukció tagadása, hanem annak felismerése, hogy a bontás után