Bemutatkozás

1989-ben születtem Budapesten. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában érettségiztem 2008-ban. A következő évben felvételt nyertem a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászművész szakára, ahol 2017-ben diplomát szereztem. Az egyetemi évek kezdetétől számos csoportos kiállításon szerepeltek munkáim. 2018-tól tagja vagyok a Szolnoki Képzőművészeti Társaságnak. Ugyanebben az évben elnyertem a Derkovits Gyula ösztöndíjat majd Samu Géza díjban részesültem. 2020-ban felvételt nyertem a Pécsi tudományi Egyetem doktori képzésére. Jelenleg doktori disszertációmat írom. A 67. Őszi tárlaton Rudnay Gyula művészeti ösztöndíjat kaptam. Az elmúlt négy évben fontos része lett az életemnek a tanítás: a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Moholy Nagy Művészeti egyetem mellett a Kisképzőben dolgoztam óraadó tanárként. Jelenleg Budapesten élek és alkotok.
Alkotói tevékenységemet jelenleg két egymástól erősen eltérő irány jellemzi. A kisméretű figurális plasztikákban az emberi test arányait és mozgását vizsgálom. Ezekkel a modulokból épített vázlataimmal gyors skiccek formájában tudom rögzíteni a hétköznapi életben, az utca „síkján” zajló megfigyeléseimet, gondolataimat. A vázlatokból egyrészt a jobban sikerült darabokat kiválasztom és önállóan működő kompozíciókat készítek, amelyekben a léptékváltás miatt egyszerű de sűrített formában vagyok képes gondolataimat és érzéseimet kifejezni. Másrészt viszont a vázlatok klasszikus funkciójuknak is megfelelnek. Egyes darabok a nagyobb méretben való megfogalmazáshoz szükséges előtanulmányokként is funkcionálnak. Újabban elkezdtem foglalkozni egy a figurális műveimtől merőben eltérő sorozattal is. A „pengedomborművek” sorozat darabjai, a szobrászat és a grafika határán mozgó geometrikus reliefek. Ebben a sorozatban a domborművek alapanyagát a korábban a nagyméretű szobraim faragásához használt sniccerpengék alkotják. A pengék iparilag előállított geometrikus formájában felfedeztem az izometrikus axonometrikus építkezést lehetőségét. Ebben a letisztult és sallangmentes struktúrában egy számomra otthonos formavilágot találtam meg, amelyben szűkszavú vizuális jelképekre redukálva tudom kifejezni gondolataimat és érzéseimet. Az elkövetkezendő három év során a fentebb tárgyalt két sorozat újabb darabjainak elkészítését tűztem ki célul. A léptékváltást mindkét műciklus esetében fontosnak tartom, mivel úgy vélem nagyobb ívű, összetettebb gondolataimat, illetve komplexebb plasztikai konklúzióimat leginkább ebben a formában tudom megfogalmazni.