Coast to Coast

Kerouac nyomán barátommal éveken át tervezgettükaz utat, de tulajdonképpen nem ezért keltünk útra. Egyszerűen látni akartuk Amerikát. Eleinte csak a 66-os útról akartam fényképeket készíteni, de hamar rájöttem, hogy túlságosan befolyásolnak a hozzá fűződő legendák. Ezért úgy döntöttem, elfelejtem Kerouacot és mindazt, amit a témáról olvastam, hallottam. Saját szememmel akartam látni Amerikát.

Chicagóbóla 66-os úton elindulva csakhamar szembesültem azzal, hogy kezdeti terveim a megtett mérföldekkel együtt sorra porrá válnak. Így történt, hogy a Route 66-ra kidolgozott tervem Coast to Coast tervvé alakult: 66 kép az Atlanti-óceántól (Coney Island) a Csendes-óceánig (Santa Monica Pier).

A képek nem rendeződnek földrajzilag pontos sorrendbe, csupán az első és az utolsó fotó helye kötött. A többi fénykép esetében a fő rendezési szempont az út hangulata. És az erőteljesség érzése. Például, nálunk, Európában, senki sem azt kérdi: „heading east or west?” – hanem inkább egy város vagy egy ország felől érdeklődnek. Ezt az úton értettem meg.

A képek nagyrésze autóból készül. Nem társadalmi jelenségekről szóló sorozatot akartam létrehozni, csupán az utazás öröme foglalkoztatott, azt akartam megragadni. És néha, talán, a magány érzését.

Tulajdonképpen, ha ragaszkdotam volna kezdeti elképzelésemhez, és mindenáron „Kerouac nyomán” akartam volna járni, az egész utazás kudarcba fulladt volna. Hiszen már nem az vár ott, amiről ő írt. És ez így természetes. Az idő nem áll meg, csak minket ragad magával néha a nosztalgiázás.