Csalóka Szivárvány

TAMÁSI ÁRON: CSALÓKA SZIVÁRVÁNY

CZINTOS BÁLINT, birtokos gazda – KASZÁS MIHÁLY

KÁLMÁN, a Czintos érettségizett fia – HORVÁTH MÁRK

SAMU BÁCSI, öreg rokon és mindenes Czintosnál – IVASKOVICS VITOR

RÓZSA NÉNI, Samu bácsi felesége – TARPAI VIKTÓRIA

VIRÁG ÚR, nyugalmazott csendőr őrmester – SZÉPLAKY GÉZA

ZSUZSÁNNA, úrilány – ERDÉLYI TÍMEA

KUND OTTÓ, megszomorodott filozófus – DÁNYI KRISZTIÁN

KUNDI KUND, Czintos úri alakban – KASZÁS MIHÁLY

DUKA VENDEL, vasműves és kovács a faluban – JANKA BARNABÁS

VIOLA, a Duka felesége – LOSONCZI KATA

IBOLYKA, a Duka leánya – GULYÁS GABRIELLA

JÁNOS, a szolgalegény – PÁSZTOR MÁRK

HOMÁLY, öreg csavargó – DÁNYI KRISZTIÁN

BÁLINTKA – Kundi Kund és Zsuzsánna fia – CHATER ÁRON

Dramaturg: Szabó Réka

Díszlet: Fodor Viola

Jelmez: Huszár Kató

Zene: Boros Csaba

Súgó: Horváth Luca Sára e. h.

Produkciós asszisztens: Máté Martina

Rendező: KERESZTES ATTILA

Tamási Áron Csalóka szivárvány című drámája egy székely birtokos gazda, Czintos Bálint történetét tárja elénk, aki fia sikeres érettségi vizsgájának hírére, valamint a faluban zajló ünnepség eseményeinek következtében ráébred, hogy megrekedt egy élethelyzetben, amelyből nem lát kiutat, és egyre képtelenebb összhangban tartani belső vágyait környezete elvárásaival. Régi barátja látogatása és egy váratlan tragikus esemény következtében úgy dönt, változtat sorsán, új életet kezd, pontosabban: identitást cserél. A Czintosban zajló lélektani jelenség nem csupán az önmagával való szembeszegülést jelenti, hanem a családjával, falustársaival való kapcsolatát is megterheli, és végül olyan feszültségekhez vezet, amelyekben képtelen lesz helytállni. Ebből az örvényből a visszaút már sokkal nehezebb, mint az új identitás kínálta, immár sorssá dermedt illúziójáték.

Tamási Áron színművében a székely magyar népiség, a magyarság őseredeti látásmódja, erkölcsisége révén válnak láthatóvá azok az általánosan emberi, egyetemes sorskérdések, amelyekre a Keresztes Attila által rendezett előadás is válaszokat keres: Vajon létezik a boldogság boldogtalanság nélkül? Hogyan küzdhetünk meg határtalan vágyainkkal anélkül, hogy elveszítenénk önmagunkat? Ha elvágyódásunk lélekváltást követel, képesek vagyunk-e szembenézni annak lehetséges következményeivel?