Digitális tekintet - A mesterséges művészet evolúciós korlátai

A Semmelweis Egyetem rendezvénye a digitalizáció kontextusában vizsgálja az értékmentés és innováció 21. századi lehetőségeit, és a különböző tudományterületek kutatási eredményeinek bemutatásával járja körül a témát.  

Előadásomban a digitalizáció és művészet kapcsolatának főbb kérdéseit művészetelméleti szempontból vizsgálom. A festői tevékenység "minimális" kognitív feltételei, ú.m. észlelés, stíluskeresés és elvonatkoztatás mellett olyan egyszerű(nek tűnő) festői résztevékenységeket vizsgálok, mint a színválasztás, a színhasználat, vagy az ecsetkezelés. Ezek komoly kihívást jelentenek a mesterséges intelligencia művészeti alkotótevékenységének modellálása és az ehhez kapcsolódó algoritmusfejlesztés számára. Ennek oka, hogy az MI-fejlesztés nagyon nehezen birkózik meg az emberi észlelés modellálásával. Ennek a problémának evolúciós korlátait tekintem át előadásomban. Előadásom címének "digitális tekintet"-kifejezése éppen arra utal, hogy ilyen tekintet nem létezik; léteznek azonban olyan MI-projektek, amelyek a festői tevékenységet nem tekintik humán specifikumnak. Ezek közül kettő kerül bemutatásra, a "The Painting Fool", és a "Nextrembrandt" projektek. Segítségükkel a festői alkotótevékenység rendkívüli komplexitására szeretném felhívni a figyelmet olyan fogalmak vizsgálatával, mint a digitális tekintet elméleti problematikussága, vagy az egyéni művészi stílus nem-evolúciós (pontosabban nem biológiai evolúciós) értelmezési lehetőségei. Az evolúciós korlátok elméleti szempontból legjelentősebb eleme az a probléma, hogy Darwin nem tudta megmagyarázni a jellemvonások variációját és azok öröklődését. Az olyan kultúraértelmezői kutatások, mint egy művészi életmű eszmei feltérképezése, abból az elméleti evidenciából indulnak ki, hogy a kultúra meghaladja az evolúció biológiai szakaszát. Előadásomban én is ebből az evidenciából kiindulva vizsgálódom.