Ecsetvonások az üdvösségért – a Miskolc melletti község művészi keresztútját Megyeri-Horváth Gábor festette

“Egy passiót megfesteni nagyon mély és felemelő érzés. Olyan volt a szentelés, mint mikor az édesanya 9 hónap után megszüli gyermekét, ugyanis ez a 14 stáció is 9 hónapig készült – a legfontosabb, hogy ,,egészségesek” legyenek a képek. Igyekeztem nem egy szabványos stációt festeni, hanem a saját világomban megalkotni a jeleneteket.” 

A Békéscsabán élő művész katolikus vallású. Jelenleg egy evangélikus gimnáziumban tanít. Már húsz évvel ezelőtt, pályája kezdetén  – amikor még a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt – festett a békéscsabai padovai Szent Antal templomba egy Szent Rita, egy Szent Filoména és egy Szent Család képet. “Nagyon szerettem volna templomfestészettel, oltárképfestéssel foglalkozni, de ez elmaradt, valahogy nem nyílt lehetőség alkotni egyházi témában. Amikor a lányom született – lassan már 11 éve –, elkezdtem magamnak egy stációsorozatot. Talán akkor még nem voltam ehhez elég érett, így abba is maradt. Ám nagy örömömre most ismét feldolgozhattam a témát.” 

“A megrendelők a Képzőművészeti Főiskolán először egy régi osztálytársamat keresték fel a megbízással, aki nem tudta vállalni, és engem ajánlott. Természetesen a megbízókkal és az atyával folyamatosan egyeztettünk. Készítettem vázlatokat, s az első festményeket el is vittem megmutatni. A keresztút-ábrázolásnak 2000 éves hagyománya van, s művészettörténettanárként is tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg féle és minőségű stáció létezik a világon. Viszont amikor ezeket elkezdtem festeni, arra törekedtem, hogy ne legyek senkinek a hatása alatt, hanem a saját magam stációit fessem meg. A klasszikusabb barokk irányt követtem, illetve a caravaggiói fényhatásokat igyekeztem alkalmazni, ez áll hozzám a legközelebb. Majdnem mindegyik stációval megküszködtem: szerintem így van az ember életében is, hogy minden életszakasznak megvan a maga nehézsége és szépsége, én is mindegyiken végigmentem.” 

“Hál’ Istennek nagyon sok művészbarátom is eljött meglátogatni, és győzködtek, mi az az irány, amit folytatni kell, és mi az, amit el kellene vetni – így formálódtak a képek.”