Egy ki-, vagy elfelejtett duett kapcsán

Miért is maradt ki a Mágnás Miska egyik eredeti száma? Mit is rejt egy kéziratos partitúra?

Sok év után mi előadók is néha abba a hibába esünk, hogy azt hisszük, hogy azért mert ismerjük, játszottunk, vagy csináltunk egy művet, akkor tudjuk is azt töviről hegyire. Legtöbbször a meglepetést rendezők, kollégák, értelmezések, tanulmányok szokták okozni és nem banális tények. Számomra - többek között - Szirmai Albert és a Mágnás Miska hozott ilyen felfedezéseket.

Évekkel ezelőtt kísérőzenéhez kutakodtam a '10-es, '20-as évek minőségi ám nem ismert zenei anyagai után (főleg operettek és kuplék világában). És egyszer csak ráakadtam - többek között a Színművészeti Egyetem könyvtárában - olyan ősnyomtatványokra, litografált kottákra (azaz "szaknyelven salátákra"), amelyek mások voltak, mint a többi, általában ismert korabeli dal, gyűjteményekben található szám. A kiválasztottakból egy korábban nem ismert, vagy inkább nem feltételezett zenei világ tárult fel számomra: egy szakmailag jól képzett, a romantika és századforduló dal-irodalmát, stílusirányzatait jól ismerő, de a "könnyű" előadói műfajokat ismerő, s ezeket ízléssel szintetizáló alkotói miliő. A szerző neve mindegyiken Szirmai Albert volt. De ki is ő, akit "csak" a Mágnás Miska szerzőjeként ismerünk.

"Hans Koessler legendás zeneszerzés-osztályában Szirmai Albert volt Kálmán Imre és Jacobi Viktor mellett az „operett-triász" harmadik tagja. 1902-től 1905-ig látogatta Koessler óráit, az említett fiatal komponistákon kívül többek között Bartók, Kodály és Weiner pályatársaként. ... Kétséget kizáróan ő a szerzője a franciás ihletésű Hat zongoradarabnak (1909), amely a magyar zeneszerzés palettáján akkoriban még szokatlan színként megjelenő neoklasszikus stílusjegyeket tartalmaz." (Batta András)(http://lfze.hu/lexikon_nagy_elodok/szirmai-albert-1711) S New York-i évei alatt sok más mellet állítólag része volt Gershwin és Bernstein felfedezésében is. És még folytathatnánk az életrajzi adatokat.

Aztán kutatásaim nyomán kezembe került a - mert mi más érdekelt volna, mint az "ismert" - Mágnás Miska német bemutatójának kéziratos partitúrája. És ismét récsodálkoztam a fentebb írtakra. Helyenként más a forma, az átvezetés - sokkal finomabb és érzékenyebb -, mint az általunk ma ismert 1955-ös átdolgozásokban meghagyott/megmaradt zenei anyagok. Természetesen a darab egészét érintő korszakalkotó változásokat nem találtam. De a hangszerelésben és főleg a szerzői utasításokban olyan mennyiségi és minőségi többlet fedezhető fel, amely egy előadás létrehozásakor óriási segítség mind az énekeseknek, mind a zenekarnak, mind a zenei vezetésne, mind a rendezőnek. Ez által a Mágnás Miska visszaemelhető a néha akár alpári "cselédoperettek" közül az őt egykor megillető helyre, hisz a Harangvirágot 1918-ban az Operaházban mutatták be.

A fejlécben szereplő, az eredetiben No.6-os számot viselő, "kvázi" kuplészám Rosi éd Schütz (azaz Rolla és Baracs) duettje, amelynek az eredeti magyar szövegét is megleltem kis segítséggel, amelyet most alább megosztok.

(Verse1)

Jaj a házasság! Jaj a házasság! Igazán kemény dió.

A szegény lyányok sohse tudhassák nekiek mi rossz, mi jó,

Hogy a férfi, hogy marad örökre hű,

Ez a főkérdés, amely egy cseppet sem egyszerű.

(Verse2)

Mi helyesebb és mi tanácsosabb? Mit csináljak? Mit tegyek?

Pirosítózzak, cicomát hordjak? Vagy egész szelíd legyek?

Aki itt tanácsot ád szédít csupán!

Mert a férfi mind, valamennyi más és mást kíván.

(Bridge)

A nőt, ha már férjet kapott könnyen tanulmányozhatod!