"Fény a falon"-válogatás Szabó Ábel munkáiból a Csongrád Galériában

Szabó Ábel az ipartelepek, a külvárosi látképek, a nagyvárosi felhőkarcolók, felül- és aluljárók világát festi meg vásznain, többnyire emberi alakok nélkül. A pusztulás, rozsdásodás, omlás, repedés, graffiti, vakolathiány, torzulás, kopás, bontás képein egy időpillanatot látunk, eldönthetetlen, hogy mi fog történni. Lehet, hogy semmi. Marad minden a régiben. Illetve nem marad, tovább kopik, vagy esetleg bontják. A befejezetlenség uralja ezt a világot. Szabó Ábel korrajza nem foglal állást a jelennel kapcsolatban, ám azzal, hogy a művészet eszközeivel formálja meg a látványt, alakít rajta, kiegészíti, elhagy belőle, a környezetet mégis fotó-naturalisztikusan jeleníti meg. Nem képeslapot látunk, emlékművet hoz létre, emlékezik a jelenre. Eltávolítja magától, miközben a környezeti világ képét nagyon is közel hozza.  (Tiszatáj 2016/2.)