Fodrok a víz tetején

"A még hónapokkal később is egy-egy eső során alálebbenő hártyapapírok holt szitakötők szárnyaiként lepték el Európa vizeit. A Duna és a mellékfolyói hazai szakaszán a hártyák rózsás árnyalatra tettek szert a békapermet nyomán. E jelenségnek hamarosan az egész világon híre ment és csodájára kezdett járni az emberiség azon nyughatatlan része, amely megteheti, hogy folyton úton lehessen.

Végül a kontinens határaira érve, a folyók torkolatvidékein találkozva tengereink sós vizével valamennyi hártya szertefoszlott.

Így kopott ki vizeinkből minden színes fodor."

A teljes szöveg az Irodalmi Szemle oldalán, az alábbi linken érhető el:

https://irodalmiszemle.sk/2025/03/nagy-laczko-balazs-prozaja-5/