FORDÍTOTT TÁRGYAK

A Fordított tárgyak kiállítás számos kérdést vet fel, amelyek a tárgyak akár hétköznapi, akár művészeti státuszától, valamint a művészeti intézményrendszer működésétől kezdődnek, és sok témát, valamint szakterületet érintenek. Arthur C. Danto amerikai művészetfilozófus azt a felvetést elemzi, hogy ha belépünk egy zsúfolt szobába, amely tele van különböző tárgyakkal, vajon ránézésre meg tudnánk-e különböztetni a műalkotásokat a hétköznapi tárgyaktól. Danto többek között azt állítja, hogy akkor is fel tudjuk ismerni a művészetet, ha nem rendelkezünk precíz definícióval.

Mi az, ami a műalkotást megkülönbözteti a hétköznapi tárgyaktól? Mi a művészet, vagy mi a műtárgy? Mi a művészet tárgya, funkciója vagy értelme? Hol a határ a kézművesség és a képzőművészet között?

Ezekre a kérdésekre keresi és adja meg a választ a kiállítási anyag, amelyből számomra a legérdekesebb két alkotót emelném ki.

Selma Selman egy boszniai származású roma művész, akinek alkotásai a társadalmi igazságtalanságokra, a nők emancipációjára és az aktivizmusra helyezik a hangsúlyt. Két alkotása szerepel a kiállításon: az egyik egy motorháztetőre, a másik pedig egy számítógép házra és alaplapra festett önarckép. Az első mű alapja egy személyes történet: a roma kultúrában nem ritka, hogy hozomány fejében tizenévesen férjhez adják a lányokat. Amikor a művésznő eladósorba került, megkérdezte apját, hogy hány euróval válthatja meg a szabadságát, amit az akkor már kelendő alkotásaiból ki is fizetett. Édesapja egy BMW-t vásárolt belőle, így az anyag és a téma összefonódik. Az autó státuszszimbólumként is megjelenik, és a nők elnyomott, láthatatlan szerepére, valamint a család összetartását feladatul kijelölő patriarchális berendezkedés ellen is kritikát fogalmaz meg. Hasonló téma az alaplapra festett női portré, amely a láthatatlan szerepre utal, mindezt feminista gesztusként tálalva, egy férfiasnak tartott technológiára utaló felületen.

A másik magával ragadó alkotó Bp. Szabó György, aki mini reliefjeit a városi tömegtermelés szelektált darabjaiból készíti. Ezek a munkák a szemét esztétikájáról szólnak, és egy a nézőben megfogalmazódó történetet sugallnak. Mindegyik képen van egy főhős, akit mellékfigurák segítenek. A tökéletesen elhelyezett darabkák úgy állnak össze egy egésszé, mint egy képregény kockái vagy egy kép pixelei.