Forradalmi rímek

               Sándor vagyok, a Petőfi,

               keblemben felforr a dalom.

               Kazán-hazám ma befűti –

               zakatolj hát, forradalom!

               Júlia vagyok, Szendrey.

               Férjem indul nemsokára.

               Kezében új dal, Nemzeti,

               keblén trikolor kokárda.

               Nos, én volnék Jókai Mór,

               a Pilvax ifjú kalóza,

               kinek bájos bókjaitól

               ámul Laborfalvi Róza.

               Tiszteletem, Vasvári Pál.

               Menjünk Budára, Mihályhoz!

               Ha a tömeg a várig áll,

               az birodalmi viszályt hoz.

               Itt József beszél, Irinyi.

               Hát mi vagyok én, tán csicska?

               Kutya labanc, sok a rinya,

               kiszabadul a Táncsics ma!

               Bulyovszky Gyulának hívnak.

               Nem szól rólam hősi ének,

               csak a márcziusi ifjak

               közt vagyok a díszkíséret.

               S íme Gábor, az Egressy.

               A nyomdánál mond beszédet,

               aztán vidáman meglesi,

               a tizenkét pont be szép lett.

               Mert a tömeges nyomásra

               (tudjuk már mind a heten azt)

               véget ér az elnyomás ma,

               igaz, Landerer s Heckenast?

Forrás: http://www.barkaonline.hu/primer-primor/8071-forradalmi-rimek