Forradalmi rímek

Sándor vagyok, a Petőfi,

keblemben felforr a dalom.

Kazán-hazám ma befűti –

zakatolj hát, forradalom!

Júlia vagyok, Szendrey.

Férjem indul nemsokára.

Kezében új dal, Nemzeti,

keblén trikolor kokárda.

Nos, én volnék Jókai Mór,

a Pilvax ifjú kalóza,

kinek bájos bókjaitól

ámul Laborfalvi Róza.

Tiszteletem, Vasvári Pál.

Menjünk Budára, Mihályhoz!

Ha a tömeg a várig áll,

az birodalmi viszályt hoz.

Itt József beszél, Irinyi.

Hát mi vagyok én, tán csicska?

Kutya labanc, sok a rinya,

kiszabadul a Táncsics ma!

Bulyovszky Gyulának hívnak.

Nem szól rólam hősi ének,

csak a márcziusi ifjak

közt vagyok a díszkíséret.

S íme Gábor, az Egressy.

A nyomdánál mond beszédet,

aztán vidáman meglesi,

a tizenkét pont be szép lett.

Mert a tömeges nyomásra

(tudjuk már mind a heten azt)

véget ér az elnyomás ma,

igaz, Landerer s Heckenast?

Forrás: http://www.barkaonline.hu/primer-primor/8071-forradalmi-rimek