Hagyomány- és művészetértelmezés: új kötettel bővült a Hamvas-recepció

Az isteni eredet tudata. Hamvas Béla hagyományai (Balatonfüred, 2024, Hamvas Béla Asztaltársaság) című kötet tizenhárom tanulmányt tartalmaz egész oldalas illusztrációkkal. A 484 oldalas kiadvány legfontosabb céljairól, fő irányvonalairól a szerkesztői előszóban olvashatunk.  A gyűjtemény Hamvas Béla tradícióértelmezéseinek feltárása mellett művészetelméleti szempontból is fontos kutatásokat, új megközelítéseket mutat be. A recepció egészét tekintve is jelentős kötetről van szó, hiszen annak ellenére, hogy a Hagyomány ideája és a szellemi tradíciók szerepe kiemelt jelentőségű az életműben, korábban még nem foglalkoztak a témával ilyen részletességgel. Ugyanakkor, ahogy a szerkesztők, Horváth Róbert és Stamler Ábel az Előszóban megjegyzik, a gyűjteményt egy „kísérletnek” tekinthetjük Hamvas hagyományértéseinek megközelítéséhez. Ezzel együtt mind a szerkesztők, mind a szerzők nagy gondot fordítottak Hamvas forráshasználatának, a rá nagy hatást gyakorló szerzők és írások, illetve az életműhöz köthető eddigi szakirodalmak figyelembevételére, feldolgozására is.

Amint az Előszóban olvashatjuk:

„Darabos Pál monográfiájának második kötete szerint Hamvas a következő tradíciókkal foglalkozott az életművében: a görögség; a kínai hagyomány (taoizmus, konfucianizmus); a tibeti hagyomány (bön és buddhista); az ind-hindú hagyomány (védikus); a buddhista hagyomány (indiai, tibeti és japán); a zsidó hagyomány (judaizmus, haszidizmus); az iszlám hagyomány (szúfizmus); az amerikai indián hagyomány (észak-, közép- és dél-amerikai); az egyiptomi hagyomány (legalábbis egyik halottaskönyve); a Tabula smaragdinával fémjelezhető hermetikai hagyomány; és a keresztény hagyomány (katolikus és protestáns). Ez tizenegy tradíció. (…) Meg kell jegyeznünk, hogy a nyugati irodalom és képzőművészet hátterében szintén tételezte a Hagyomány jelenlétét. A tizenegy hagyománykör, nagytradíció közül a jelen kötet kilencet vizsgál. (…) Viszont kitérünk a Hagyomány képzőművészeti, művészetelméleti és szépirodalmi vetületeire.”

A művészeti vonatkozású témákkal három külön tanulmány foglalkozik. Kondor Attila „Képzelet és megvalósítás – Hamvas Béla művészetfilozófiája” című írásában egyrészt a Hamvas művészeti tárgyú szövegeiben megjelenő, szellemi praxisként felfogott művészetfilozófiát bontja ki. Vizsgálatának második részében pedig bemutatja az író alkotásainak, művészetfelfogásának széleskörű befolyását a magyar képzőművészetre. A Hagyomány művészetelméleti hatásaival foglalkozik Kocsi Lajos írása: „»A lét értelmének sugárzó középpontja« – Tradicionális kultúra- és művészetszemlélet Hamvas Béla műveiben”. Írásában arra keresi a választ, hogy a művészet hagyományos távlatai hogyan inspirálták Hamvast művei megalkotásában, és hogy milyen értelmezési lehetőségeket mutat az életmű a hagyományos művészetfelfogás felől. Fehér István irodalmi szempontból elemzi Hamvas szövegeit: „»Az írott mű lényege az, hogy: Hagyomány « ” – Hamvas Béla irodalomszemlélete” címmel. A munka az alkotó irodalomszemléletének sajátosságait, műfajelméleti alapvetéseit, irodalmi gondolkodását tekinti át, kitérve Hamvasnak az íráshoz (mint alkotói folyamathoz) való hozzáállására, írói magatartására és az irodalmi-kulturális közeghez való viszonyára is.

A kötet beszerezhető a kiadó elérhetőségein:

Hamvas Béla Asztaltársaság

https://hamvas-asztaltarsasag.hu/index.php/kapcsolat