Hallgatnak a csontok című versem a harmadik legjobb lett a Mohács 500 pályázaton

Hallgatnak a csontok

 

hallgatnak a csontok

ötszáz éve hallgatnak

az augusztusi porról

a kopjákon megbotló

nyárvégi napfényről

a hullámzóan forró

ezüstvonalakról

a láthatár szélén

a mező zöldjéről

feszes csizmák alatt

 

*

 

Hét gyermeket hagytam ott, meg az asszonyt.

Ígértek itt már mindent…

            Földet, jószágot, közkegyelmet.

A hold sovány, holnapra felfal minket…

Vérért sóvárgó éjszaka ez,

            holnapra párolgó

mezeid bánatos oszlopa lesz.

 

*

 

hallgatnak a csontok

ötszáz éve hallgatnak

az elszürkült égboltról

az embermagasságig

terpeszkedő porról

a rekedtségbe fúló

roham hullámaitól

a vér és sár szagáról

a félelembe dermedt

ágyúk lobbanásáról

 

*

 

És hallgatnak a gyűrött gondolatokban a hősök,

nincs áldás, nehezékek az évek a századokon, mert

zöldell a fű meg a cserje a sírhalmon, de a holtak

 

ötszáz éve szilárdítják emlékezetünket.

 

Hol van a béke? A sok rozsdás páncél meg a kardok

nem hordozhatják, csak a föld csendjét. Nehezülnek

ünnepeinken az emlékek, mint ködben a látvány.

 

Minden hajdani harcos néma, akár a felejtés.

 

*

 

hallgatnak a csontok

ötszáz éve hallgatnak

a megáradt patak

királyt magába záró

hullám-koporsójáról

a vér és az izzadtság

a halál bűzét hordó

augusztusi szélről

a sistergő patákról

hörgő nyerítésekről

 

*

 

Kiáll ez a veréshez szokott fajta,

hiszen a föld úgyis beissza vérét.

Ugyan rendezettek otthon a kévék,

a forró aratást mégis ott hagyja –

 

az új tavasz nehogy zöld ágat hozzon.

Vonul, meghal, mint annyi évszázada,

a kopjákon és kardokon szárad a

vér, mint hazátlan jel a rágott koncon.

 

A magas ég rángasson minket végig

a terjedő síkon. Legyünk ítélet,

legyünk megmaradás, kétely, kín, élet.

 

A nyárvégi tájon most csend fehérlik,

a csontok hallgatnak, mint az emlékük.

Az elmúlás félpercnyi békességünk.

 

*

 

hallgatnak a csontok

ötszáz éve hallgatnak

a rohamra induló

kardélű viharról

szpáhik és janicsárok

turbán-tömegéről

életről és végről

világ fordulásáról

hallgatnak a csontok

hallgatnak Mohácsról