Hermann Zsófia festményei életre kelnek a térben

A lakberendezési környezetet imitáló kiállítótérben egymást kiegészítve találkozik a design iparművészet (belsőépítészet) és a képzőművészet. A három fiatal kortárs képzőművész alkotásaiban csupán a monokróm színvilág a közös, amúgy abszolút egyedi a megjelenésük. Kovács Mónika Komonka textiltervező fémszálas alkotásaiban a kárpitművészet hagyományait a kortárs meglátásokkal fűszerezi. Németh Emese ’Meska’ képzőművész a beton finom minőségét jeleníti meg művein. A galéria belsőépítésze, Kováts Krisztina húsz éve dolgozik szakmájában, aki azt vallja, hogy egy tér akkor befejezett, amikor minden kis részlet a helyére kerül, értve ezalatt az összes apró kiegészítőt is. A rendhagyó tárlaton akár bele is huppanhatunk a fotelbe és otthon érezhetjük magunkat a gondosan válogatott bútorok, kortárs művek között. Mert hát valahol ez a cél, hogy olyan impressziót (szépen magyarosan szólva erős benyomást) kapjunk, ami minden nézőben személyessé, intimmé válhat.

Hermann Zsófia képei úgy születnek, hogy a fehér alapra viszi fel a nagyon felhígított festéket, így árnyékszerűen „rajzolódnak” ki a formák. Az alkotás folyamatában megőrzi az absztrakt formák egy részét, amit felismerhető figurákká dolgoz ki. Zsófia 2015-ben diplomázott festőművész szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol Bukta Imre volt a mestere. A diploma évében kidolgozott festészeti technikáit használja, illetve fejleszti tovább mind a mai napig.

„A festményeimen egy sajátos akvarelltechnikát alkalmazok, melynek fátyolosan rétegződő hatása belső képeink megragadhatatlanságát adja vissza. A technika és a téma összhangjának másik alapja az alkotás folyamatában megjelenő spontán elem: az elfolyó festékkel akaratlanul is kicsúszik kezeim közül az irányítás, akárcsak a mentális stabilitásunk rendezése folyamán. Szellemi sérüléseink fizikai kivetüléseit kutatom”

– írja a kiállítás bemutatkozójában.

A cikk folytatása ide kattintva olvasható.

Mozsár Eszter írása.