Horváth Márk, Lovász Ádám: Az emberi végesség tudatosítása: sötét pedagógia az antropocénben, a poszthumanitás jegyében

Az antropocén egy olyan új fenyegető korszakot jelent, amelyben drámai mértékben alakulnak át a természetkulturális körülmények. Az antropocént a Földrendszer működésének megzavarodásaként és összeomlásaként is értelmezhetjük, amely az élet valamennyi aspektusára jelentős hatással lesz. Az ökoválság realitásának belátása és ezen jelenségegyüttesre való reflexió a jövő nemzedékeinek oktatásának egyik elkerülhetetlenül fontos feladata. De hogyan tudjuk formálni a gyermekeket olyan jövő tekintetében, amelynek egyik legfőbb jellemzője a bizonytalanság és a formátlanság? A jövő pedagódiai módszereinek is fel kell készülniük az antropocén jelentette kihívásokra. Olyan öko-tudatos alapvetően realista pedagógiai módszerre van szükség, amely az antropocén jelentette sötét ökológiát kellő érzékenységgel vizsgálódásának középpontjába állítja. A sötét pedagógia feladatának tekinti, hogy felkészítsen az összeomló klimatológiai viszonyokra és az ökológiai válság valóságára. A sötét pedagógia így egy jövőorientált projektként is értelmezhető, de egyben a világunk változásaira adott sajátos reakció.

A tanulmány szerzői számára talán a legizgalmasabb és a legmeggyőzőbb kísérlet a gótikus, horrorisztikus természetfelfogás, az antropocén valamint a kortárs pedagógiát átfogó elméletté való alakítására Jonas Andreasen Lysgaard, Stefan Bengtsson és Martin Hauberg-Lund Laugessen nagyszabású kötete, a Dark Pedagogy tekinthető. A kötet és a “sötét pedagógia” elmélete a horrort és az antropocént kapcsolja össze a kortárs pedagógiai elméletekkel. Továbbá olyan kortárs kultúratudományos megközelítéseket alkalmaznak, mint a spekulatív realizmus, valamint különböző poszthumanizmusok. Munkájuk támaszkodik a nagy horror szerző, H.P. Lovecraft több művére is, miközben teoretikus sarokköveinek a spekulatív realizmus olyan központi figurái tekinthetőek, mint Timothy Morton vagy a spekulatív realista irányzat alapítója, Graham Harman. A sötét pedagógia egy olyan experimentális törekvés, amely pedagógia módszert kíván nyújtani a tömeges fajkihalások korszakában.

Tanulmányunkban igyekezszünk bemutatni a sötét pedagógia elméletét, amely egy adekvát pedagógia megközelítés lehet az antropocénben és az ökológiai válságban. A kortárs pedagógiának tematizálnia kell a megváltozott ökológiai és klimatológiai körülmények között olyan témákat, mint az ismeretlenség, a végesség, vagy a kihalás lehetősége. Sok szempontból Lysgaard, Bengtsson és Laugessen sötét pedagógiája az antropocén vagy a sötét ökológia genuin pedagógia elméletének tekinthető, amely csupán akkor tűnik extrémnek és szokatlannak, ha nem vagyunk tisztában az antropocén klímakáoszának realitásaival. Esszénkben tehát röviden feltárjuk az antropocén azon aspektusait, amelyek elkerülhetetlenek a kortárs pedagógiai elméletek számára. Ezután feltárjuk a sötét pedagógia alapvető állításait, majd egy konkrét kortárs mesekönyv példáján keresztül is igyekszünk bemutatni a sötét pedagógia alkalmazhatóságát. Rosie Banks gyermekkönyvei jó példáját nyújtják annak, hogyan tudunk beszélni az antropocén jelentette veszélyekről gyermeki nyelven.