Hosszú évek után ismét színpadon FrenÁk ikonikus koreográfiája, a Fiúk

"A Fiúk, a Csajok és a Frisson című produkciók trilógiája a nemek szerepét és azok viszonyrendszerét vizsgálta. „A Fiúkban a maszkulinitás változatai érdekeltek,
az, hogy a mindennapokban hogyan éljük meg a férfiasságot, illetve milyen társadalmi elvárások kapcsolódnak hozzá. Az is foglalkoztatott, hogy egy férfi hogyan tudja a saját feminin oldalát integrálni, és önmagát egységként megélni. Ha valaki odafigyel a darabra, megláthatja a női nemet is anélkül hogy közvetlenül jelen lenne. Komoly hangsúlyt
kap az előadásban a kötél, a fallosz szimbóluma, amely azt mutatja, hogy a legtöbb férfi addig tud egyenesen állni, amíg fogja a kötelet, de abban a pillanatban, ahogy elengedi, elesetté válik, mert hiányzik a szellemi és lelki stabilitás. Ezért válhat egy agresszív, macsó férfi a következő pillanatban magatehetetlen, cumizó csecsemővé.” - vallja Frenák, aki ezzel mindent elmond a karaktereihez fűződő viszonyáról. Szétboncolja az emberi lelket az egyén erotikus lényének harcain keresztül, piedesztálra emeli az erotizmust, de soha nem vulgárisan. Rendszeresen olyan ’se veled, se nélküled’ viszonyokat állít a középpontba, melyek szenvedélyességükkel szinte kiégetik a talajt, ugyanakkor a képmutatáson és hazugságokon alapuló, kizsákmányoló kapcsolatokat tükörként állítja szembe a közönséggel. Az arcunkba nyomja mindazokat a kapcsolattípusokat, melyek bár egyértelműen jelen vannak a társadalomban, a többség a lehetőségét is kizárja, hogy bármikor hasonlóba kerülhetne." (Horváth Nóra: Frenák Pál Abécédaire-je, 113.o.)

"Frenák a Fiúkban a beállítás és a fénytechnika segítségével megalkotta a magyar kortárs tánc egyik legemblematikusabb koreográfiáját, három meztelen férfi táncos hátára. A hátat fordítás hétköznapi jelentésével szemben táncosai az egész színpadot – és érzésem szerint a nézőteret is – uralták, miközben teljes mértékben kitárulkoztak, megmutatva izmaik totális koordinációját, de közben feltárva valamit az emberi esendőségből. Összességében, a jelenet fenséges látványt kelt, melyhez nagymértékben hozzájárul a megvilágítás és Lisa Gerrard zenéje."  (Horváth Nóra: Frenák Pál Abécédaire-je, 120.o.)

Táncolják: Eoin MacDonncha, Maurer Milán, Anibal dos Santos   

Zene: Fabrice Planquette, Gergely Attila   

Fény: Marton János 

Hang: Hajas Attila 

Színpadtechnika: Zoltai György 

Koreográfia & koncepció: FrenÁk