Istókovits Kálmán munkái között

A siklósi születésű Istókovits Kálmán a két világháború közti magyar festészet egyik kiemelkedő, számos kitüntetéssel elismert alakja. A szocializmus évtizedeiben háttérbe szorították, és emiatt a kritikai irodalom és a művészettörténeti kutatás is méltatlanul megfeledkezett róla. Hagyatékának nagy részét - a leltár szerint több mint 4000 alkotást - ma Siklóson őrzik.

A művész csak fiatalkorát töltötte Baranyában, bár élete végéig sokszor visszatért szülőföldjére és a megye története, a városok és a táj átalakulása is témát adott neki (a szigetvári vár védelmének és Zrínyi Miklós halálának több festményt is szentelt, 1953-ban pedig a nagyvárossá váló Komlóról készített rézkarc-sorozatot). Az 1929-ben elnyert római ösztöndíj, majd a szolnoki művésztelepi tagság azonban alapvető hatást gyakorolt a tájszemléletére, így autochton baranyai vonások elsősorban korai munkáin fedezhetőek fel. Ezek feltárása, bemutatása nélkülözhetetlen a 19. század közepe óta formálódó Baranya-reprezentációk megismeréséhez.

Istókovits 1920-as években keletkezett alkotásainak feldolgozásához a Siklósi Vár munkatársainak segítségével kezdtem hozzá.

Borítóképen a Táj a siklósi várral című festmény (vegyes technika, 50x50 cm, jelzet: SVI2477) részlete szerepel.