JÖVŐ OTTHONA PÁLYÁZAT III. DÍJ

„...itt az erdőn túl nem olyan messze van

egy kis falu, Kisszékelynek hívják, és ott

nekünk van egy kis házunk, és oda el

lehet néha bújni. Olyan, mintha egy

fatörzsbe bújna az ember.”Lázár Ervin

-Részlet a műleírásból-

A vidék a melankolikus elmúlásban, de a legjobb esetben is átalakulóban van. A helyzet fordult: Mára újra a város tartja el a falut. Hol pályázatokkal, hol a túrizmus fejlesztésével. Perspektíva talán az utóbbit jellemzi, de a kettőben a közös, hogy személytelen marad. Egy új jelenség kezdi mozgásba hozni a vidék szerencsésebb régióit: Városból élő, de a vidéket szerető és érte tenni akaró emberek jelentek meg különböző falvakban, tájakban. Őket „messiásként”, vagy városi „gyüttmentként” kezelik a helyiek. Általában a szélsőségek léteznek, az átmenetért dolgozni kell. Ennek a „dolgozásnak” kíván a terv teret adni. Összeszedni a szétszedett szálakat, újraszőni a mellékszálakból a fősodort. Mindez idő. Megélt ottani jelen idő, a „jövő otthonában”.

A terv: kert. A kertet „háziasítani” és a házat „kertesíteni”, mindezt a személyes jelenlét tapintható nyomaival. A kertben, növényekkel, falakkal, anyagokkal, idővel, helyzeteket alakítani, amik aztán a „csinálás” útján helyekké, olykor házakká alakulnak.