Kacsóh Pongrácz János vitéz-felújítás
Karmesterként lassan végigkíséri az életemet a János vitéz, mely egy örökérvényű remekmű, de amelynek esztétikája, stílusa, így zenei megvalósítása is az egyik legtöbb kérdést felvető alapmű.
„Az operett voltaképpen a legkomolyabb színpadi műfaj, a legszebb és legszabadabb, mellyel királyokat üthetünk veszedelem nélkül nyakon, s mely tartalmas, ötletes, újítani vágyó lelkekben születve, többet rombolhat e korhadt világból... öt parlamenti obstrukciónál...” – írta Ady Endre
A bemutatót Konti József vezényelte, aki – mivel a próbák folyamán a zenekari hangzást fakónak és üresnek érezte – felkérte a Király Színháznál karmesterként és hangszerelőként működő Vincze Zsigmondot a mű áthangszerelésére. Kacsóh Pongrác eredeti zenéjét az Operaházi bamutató számára 1931-ben Buttykay Ákos dolgozta át, majd később Kenessey Jenő hangszerelte újra. Az Operaház Palcsó Sándor rendezte, közel két évtizedes, klasszikus előadása ez utóbbi hangszerelést használja.
Mese, beavatás, példázat, örökérvényű igazságok és örökérvényű szépség mellett görbe tükör...
Könnyűnek látszó nagy feladat minden résztvevőnek.