Kallós Zoltán születési évfordulója

Vegyes nemzetiségű faluban, a Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő Válaszúton született, ahol anyanyelvével párhuzamosan a román, valamint a cigány nyelvet is megtanulta és már iskolás évei alatt megkezdte a környező vidék néprajzi irányú gyűjtését.

1951-ben sikeresen felvételizett a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolára, ahol többek között Jagamas János tanítványa volt. Jagamas arra ösztönözte, hogy tudatosan folytassa a már kisdiák korában elkezdett gyűjtéseit.

Elhivatottsága és szakmai kíváncsisága miatt, illetve tanítói oklevele jóvoltából Moldvába, a Bákó közelében levő csángó faluba, Lészpedre került tanítóként. Itt ismerte meg a moldvai csángók hagyományait, és felismerve az elrománosító politikát, megszállottként kezdte el a Kárpátoktól keletre szakadt magyarok vokális és hangszeres népzenéjének, hagyományainak gyűjtését.

1957-ben betiltották a magyar nyelvű oktatást a moldvai csángó falvakban, azonban nem tudott elszakadni a vidéktől, ezért közel 8 éven keresztül a Gyimes-völgyében, fakitermelésben vállalt munkát. Ezekben az években ismerkedett meg Martin Györggyel és Andrásfalvy Bertalannal, akikkel aztán életük végéig jó barátként és gyűjtőtársként együtt járták Erdélyt, főként Mezőség és Kalotaszeg falvait táncosok, zenészek, énekesek még élő, mindennapi hagyományait, tudását rögzíteni.

1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amely azóta is számos hagyományéltető tevékenység szervezője és támogatója, a moldvai csángók ügyének egyik pártfogója, továbbá a mezőségi szórványban élő gyermekek oktatásának alap intézménye.

Kallós Zoltán végezte a magyar nyelvterületen a legnagyobb népzenei gyűjtést. Gyűjtéseiből hanglemezes válogatások jelentek meg, archív felvételeiből több hangzóanyag-sorozatot szerkesztett és adott ki.

Népművészeti tárgyakból létrehozott gyűjteménye 1998 óta válaszúti múzeumában tekinthető meg.



Az eredeti bejegyzés: itt.