Két új festmény

Néha előfordul, hogy egy régóta tartogatott téma, hirtelen aktuális lesz. Ez esetemben két dolgot is jelent. Mikor kb nyolc éve rátaláltam a trieszti Miramare-Kastély parkjára, benne az örökkön a távoli hajókat kémlelő szoborra, még nagyon más témákon dolgoztam; szinte kizárólag városi témákat festettem, hiába tetszett meg nagyon a kép allegóriája, félretettem, mondván: majd egyszer talán... Időközben kicsit változott az engem körülvevő közeg, gyakran dolgozom szüleim kertjében lévő kis műtermemben, egyre jobban érdekel a városin túl a valódi táj is, egyre több képemen festem azt meg. Nyári toscanai barangolásunk alkalmával született egy avarell Cortonáról. Azonnal úgy éreztem, hogy megvan a párja az egykori trieszti parknak, annak a nosztalgikus, melankólikus elvágyódásnak, amit abban a témában éreztem megfogalmazhatónak, de túl unikális volt akkor képeim között. Egy kép nem kép, de így hogy már ketten voltak, nagyon nagy kedvem lett megfesteni őket...