Kihallgatni egy erdőt címmel szerveztek szimpóziumot Korpa Tamás verseiről

Retorika és botanika násza, egymásba mosódó, málló, sarjadzó létezők: csak egy különös klimatikájú terepen – a költészetén – megtermő világ. A lombhullásról egy júliusi tölggyel versbeszélője – a tájköltészet hagyományait is gyökeresen újraírva – olyan versnyelvet működtet, amely az egymást átjáró és egymással mellérendelt viszonyban lévő emberi és természeti minőségek párbeszédét teszi valamiképpen hallhatóvá, nyelvileg leírhatóvá.

A kötet és annak recepciója folyamatosan „küzd” a verseket ihlető és a szimpózium otthonául is szolgáló Szádelői völggyel, annak „árnyékával”, vagyis azzal a tapasztalattal, hogy a szövegek megidézik, hivatkoznak a szurdokvölgy természeti objektumaira, élőlényeire, miközben el is beszélnek mellettük, ki is kerülik őket. Erre a paradoxra is építve, a hagyományos konferenciakörnyezetből kilépve elmélkedett a könyv versein három jeles irodalomtudós: Balajthy Ágnes, Kolozsi Blanka és Konkoly Dániel. A szimpóziumon a szövegek a szerző, Korpa Tamás tolmácsolásában hangoztak el. A tanácskozást követően a résztvevők pecsételőhelyet avattak. A pecsétre a kötet egyik fő motívuma, a beszélő fa képe került.