Kondor Béla kiállítás megnyitó - Borbély Mihály és Tímár Sára közreműködés

A kiállítást megnyitja: Rényi András művészettörténész

Közreműködik:

Tímár Sára Junior Prima díjas énekes

Borbély Mihály Kossuth-díjas zenész

Megtekinthető: 2026. május 22-ig.

„Ki hengeríti el nekünk a követ?” (Mk 16,3)

„A mai magyar grafikában Kondor Béla művészete… »archimédeszi pont«, mindent magába szívó, ugyanakkor mindent szuverénül a maga képére formáló.” (Németh Lajos)

Emberi létünk meghatározó kérdése az, amely a húsvéti sírhoz siető asszonyok szájából hangzik el. Odagördített akadály, hiszen „a kő…felette nagy volt”, amely lezárta, lepecsételte azt, ami az elmúlást, a végest jelenti. Ezt az emberi drámát fejezi ki a bibliai jelenet.

Mintha Kondor Béla is ezt fogalmazná meg versében: „… Emberi melegségű szemsugaraddal enyhítsd a rámhidegült nehézveretű vigyorgást.” (Két fohász, részlet) „Ki viszi át a szerelmet?”– teszi fel a kérdést barátja, a költő Nagy László is. Ha nincs válasz, az élet alatta marad az elháríthatatlan akadálynak.

A kő gyakran túl nagy, a valóság túlontúl igaz, miközben angyalok serege veszi körül Kondor érzékeny világát és mintha Jézus kérdése is felfénylene munkái mögött: „Nem több-e az élet…?” (Mt 6,25)

Kondor művészetét erőteljesen hatja át a mélység és magasság szüntelen jelenléte, a szélsőséges pólusok vonzó ereje. Szürreális világa, figurái, szárnyas lényei, szerkezetei és szimbólumai mintha nagyon a talajon tartanák a huszadik század küzdelmes évtizedeiben: a földre húzzák, hogy ne szakadhasson el annak rideg valóságtól, de közben mégis tudja, hogy angyali szárnyak ölelik körül. Az a tizenhat alkotói esztendő, amelyet kapott, gazdag és dinamikus életműként maradt ránk.

Megfogadta William Blake tanácsát – „I must Create a System, or be enslav’d by another Mans”* – mert Kondor valóban megteremtette a maga rendszerét, megélte és ránk hagyta az izmusoktól mentes szabadságában született alkotásait.

Régi mesterektől tanult, mint Dürer, Bosch, Blake és Rembrandt, és közben ő maga is mesterré vált. Személye és öröksége a magyar képzőművészet történetének magasan kiemelkedő pontja.

A kiállítás az ország különböző múzeumaiból és három magángyűjteményből kölcsönzött Kondor Béla alkotásokat, rézkarcokat és festményeket, hogy bemutassa a gazdag életműnek egy szeletét, amely a látogatót megállíthatja és szembesítheti a kiállítás címével úgy, hogy ne maradjon válasz nélkül: „a kő el van hengerítve.” Mert a kérdés találkozott az isteni válasszal, erről szól a húsvéti történet.