Konferencia előadás

Az elődás absztraktja:

Az új intézményesség, a diszkurzivitás, az intermédia, a plurális szemléletű művészet-pedagógiai modell új és kevert típusú téhasználatakat eredményeztek a művészet minden területén. A kutatás budapesti helyszínek vizsgálatával tárja fel, hogy a felsőoktatás, a kis és közepes léptékű kiállítóterek valamint az egyéni műtermek esetében milyen változások tapasztalhatók az elmúlt évtizedekben. A projekt-tér és a diszkurzív-tér mindhárom területen releváns fogalom illetve alkalmazott térhasználati modell. Ebből adódóan ezeket teljesen definiálni nem lehet, ezek nyitott kifejezések. Történeti okokból a művészeti életpályamodell része a foglaltház, mely

napjainkra sem tűnt el, de az ehhez való hozzáállásban egy tudatosabb megközelítés figyelhető meg. Ehhez szervesen kapcsolódik a sajátkezű környezetalakítás, amely hatékony eszköz a gyors, a spontán, a kísérleti ötletek kialakításához, és az új térhasználatok biztosításához. Ez a térhasználati mód és ez az alkotói módszer szintén tapasztalható mindegyik vizsgált helyszínen.

Az elméleti és gyakorlati megközelítésekből sajátos téri világok bontakoznak ki, ahol a kontextusnak számos értelmezési tartománya jelenik meg. Az analízis olyan kérdesekre keresi a választ, mint hogy lehet-e a művészeti felsőoktatás részévé tenni a sajátkezű környezetalakítás koncepcióját; milyen hatással van a sajátkezű környezetalakítással fejlesztett fogalaház jellegű műterem az ott létrehozott műalkotás művészeti szíbvonalával; a foglalház hogyan módosítja a ‘fehér kocka’ kiállítási mód értelmezését és mit jelent ebben a közegben a hibrid térhasználat.