Kritika Szilasi László Saját élet című kötetéről a Szófán

Részlet a kritikából:  Az alapos, irodalomtörténészhez illő elméleti felvezető után elkezdődik az életrajz, melynek főszövege két nagy egységre tagolódik. Az első rész, mely egyes szám első személyben szólal meg, további három szakaszra tagolható, az első az én-elbeszélő felmenőinek, elsősorban szüleinek történetét taglalja, a második a narrátor születésével indul, és elsősorban az ő gyermek- és kamaszkorát állítja a középpontba, a harmadik pedig a felnőtt elbeszélővel történteket részletezi. A második, Egy nap című nagy egység ettől teljesen eltérő módon egyes szám harmadik személyű elbeszélőt alkalmaz, és ugyanannak a szerdai napnak (1980. szeptember 24.) a történetét meséli el hét szereplő szemszögéből. Az apa, az anya, a három fiútestvér, az anyai nagymama és a keresztmama egymástól különböző perspektíváin keresztül ismét feltárul a család története, és sok motívum, történetdarabka kerül át az első részből, ahogyan a szereplők is ismerősek már akkorra, mire idáig érünk az olvasásban. Ezt a részt, ahogy arról a szerző is többször beszélt (például a kötetet bemutató őszi Margó Fesztiválon) Mészöly Miklós Családáradás című szövege és többek között annak montázsszerűsége ihlette.