Kvintett, Gézlapok

Kvintett és Gézlapok c. verseim publikálása az Országút Online-on.

Kvintett

1
Az élet félbe vágva, mint stelázsiban
hagyott cipó, melynek aljára nagyanyám
keresztet karcolt, pedig tudhatta volna:
a kereszt nem csupán jeltest, hanem jelentés.

2
Érzek lüktetni-sajogni bennem
egy-egy hexametert, utat a gyökerekhez,
együtt lélegzik bennem Psyché és Mária, nyelvem
ógörög, latin, ómagyar: út a kezdetekhez.

3
Hiányzik a szecskaszag-otthon,
A kapcába tekert csillagos égbolt.
Levesszűrőn átfolyó gyermekkorom.
Csizmatalpon hétmérföldes vérfolt.

4
Kalitkányi térben és madárcsőrnyi időben,
ha keresztül emelne vállán az Isten,
egy jó könyvért feladni magunkat a jövőben:
ez az, amiért egy falevél egy pad szélén megzörren.

5
Amikor az ember egy kvintettben játszik,
tudja, nem csak ő van, hanem még négy másik,
s amikor nyugvópontra ér a darab,
elhiszi, hogy szabad akaratából lett öleb és rab.

gézlapok

olyan a gézlap
mint egy akvarell festmény
átvérzik rajta

minden mi fontos
azt mondaná anya ha
élne kislányom

átvészeled majd
ezt is ahogyan a töb
bit csak szorítsd jól

meg a kezemet
hajtsd szépen az ölembe
a fejed s közben

én eldúdolom
a kiskecelányomat
meg azt is monda

ná anya hogy o
lyan a szerelem mint a
hirtelen felke

rekedő vihar
tajtékzik és tombol s ha
elül maga u

tán hagyja a vi
harvert sörpadot... apát
látom amint nagy

zöld foteljében
cigarettát éget a
kartámlába úgy

szundít el de ezt
anya észreveszi és
akkor kitör a

veszekedés de
apa is azt mondaná
majd elmúlik kis