Látványból szerkezet

Látványból szerkezet

A táj és a test transzformációi Barcsay Jenő művészetében

Barcsay Jenő (1900–1988) a 20. századi magyar képzőművészet egyik legmeghatározóbb alakja, egyéni hangvételű képviselője, egy „régimódi avantgárd”, akinek életművét a klasszikus formaérzék és a modern kompozíciós gondolkodás között kialakított finom egyensúly jellemzi. Barcsay hat évtizedet felölelő munkássága mind stiláris, mind műfaji szempontból szerteágazó és változatos, azonban egy alapelv tekintetében messzemenően következetes: ez pedig a látható világban gyökerező és minden esetben érzelmeket generáló látvány újraszerkesztésének és átformálásának igénye saját vizuális rendje szerint – a rend és a harmónia megteremtése.

Barcsay művészetét korántsem könnyű feladat stiláris kategóriák mentén vizsgálni, sem az absztrakt, sem a konstruktív, de a nonfiguratív kifejezések sem írják körül látásmódjának lényegét, ezért ez a kiállítás arra a hosszú alkotói útra fókuszál, amely során Barcsay a táj és az emberi test vizsgálatától eljut a szerkezetre bontó vagy a szerkezetességet kereső figurális absztrakcióig.

A test és a táj – két örök festői téma – Barcsay gondolkodásában soha nem veszíti el eredeti szerepét, hanem mint kiindulópont, a művészi formaépítés ősforrását jelenti. A városok – főleg Szentendre jellegzetes – épületei, a dombok vonulatai és az emberi alakokból épített figuracsoportok ritmusai gyakran hasonló elv alapján épülnek fel festészetében, ugyanis Barcsay számára a természet és az emberi forma közötti analógiák keresése a rend megteremtése érdekében teljesen törvényszerű. Ez a rend nem steril és nem objektív: belső ritmusa, érzékeny faktúrája van, amely a szemlélőt is mélyen bevonja a kép logikájába.

Barcsay festészetére különösen jellemző a fegyelmezett vizuális gondolkodás. Képei nem narratívák, nem történeteket mesélnek, hanem látásmódot közvetítenek: azt, hogyan lehet a világot a kompozíció, az arány és a forma törvényei szerint újrastrukturálni. E gondolkodásmód egyik legemblematikusabb példája híres műve, a – jelen kiállításon is megidézett – Művészeti anatómia, amely nemcsak tankönyv, hanem a rendszeralkotó festői szemlélet dokumentuma is.

A Formák ritmusa – Terek rendje című kiállítás arra tesz kísérletet, hogy megmutassa Barcsay Jenő munkásságában azt a folyamatot, amely során a látványból szerkezet, az organikusból geometrikus, az esetlegesből pedig tudatosan felépített rend válik.

A Barcsay 125 – Jubileumi emlékév eseménye.

Kurátorok: Iberhalt Zsuzsa és Szabó Noémi művészettörténészek