M. Nagy Emese: Martin György hagyatéka a néptánc színpadon

Martin György kutatásai és megállapításai nélkül lehetetlen lenne értelmezni, hogy mi is az, amit ma néptáncnak nevezünk. Az ő gyűjtő és kutatói tevékenysége nyomán juthatott el a színpadi néptáncművészet odáig, hogy a folytonos megújulásra képes, de évszázadok alatt egymásra íródott tánchagyományt és kultúrát önálló, teljes értékű színpadi nyelvként alkalmazza.

A táncfilmek, a tánckutatás eredményei olyan biztos alapot, tudományos hátteret nyújtanak a színpadi alkotók számára, amely lehetővé teszi az eredeti táncanyag élettel telítését újra meg újra, de azt is, hogy tisztelettel megformálva, magukévá téve, anyanyelvként alkalmazva már saját gondolataikat is megfogalmazzák általa.

A zenével összehasonlítva írja Vargyas Lajos, hogy „egyedül a művészi feldolgozás, a világművészetté emelés tekintetében nem tudta elérni a fiatalabb testvér az idősebbet, nagy elődeit”. Martin Györgynek és munkatársainak köszönhetően azonban az 1970-es évektől kezdve ezen az úton is elindulhattak az alkotók.