Máriapócs - a futók, a motorosok, orvosok és betegek búcsújáró helye

"Ma Máriától jönnek a szivek, 
Ma Mária-kép minden durva lábnyom.
Szívemben sír a pócsi Mária
Egy őszies, emlékes délutánon. 
[...]
Ma egyszerűbb, emberibb a dolog, 
Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni:
Egy Mária, még hogyha pócsi is,
Pogányokkal is tudhat jól beszélni. 

Mikor már minden hit-húr elszakadt
S emberben a barátja se hisz már, 
Jön Mária s Pócsról a búcsusok.
Jön a szívünk, multunk és játszva visz már.

Ma már hiszem: nagy döntés vár reám, 
Legyőzni mindent, mi ellenem támadt, 
Mutatni egy példátlan életet
S nem bocsátani el az én Máriámat."

Ady Endre

---

Máriapócs megkerülhetetlen, ha a magyarországi búcsújárást szeretnénk feltérképezni. A kegyhely minden évben meghirdetésre kerülő búcsú naptárában, külön hétvégét szentelnek a gyerekeknek, a betegeknek, a futóknak, az orvosoknak vagy éppen a motorosoknak. Mindannyian a könnyező Mária ikonhoz zarándokolnak, hogy letegyék terheiket, bűneiket és bűnbánatot nyerjenek. 

Az istenszülő ikon története 1696-ig nyúlik vissza, amikor november 4-én, az akkortájt még kis Pócs falu fatemplomában a hívek arra lettek figyelmesek, hogy az Istenszülő-ikon mindkét szeméből folynak a könnyek. A kép a török szabadulás emlékére készült fogaldalomból. A könnyezés csodálattal töltötte el a helyieket és már a rákövetkező napokban tömegeket érkeztek a templomhoz. Elmondás szerint, a könnyezés két héten át tartott, egészen december 8-ig. Betegeket hoztak az ikonhoz, akik mind meggyógyultak. A csodatevő ikon híre így gyorsan elterjedt, egészen Bécsig jutott. I. Lipót, osztrák császár és magyar király - feleségének, Eleónórának kívánságára-, a könnyező képet Bécsbe szállítatta, ahova 1697-ben érkezett meg, a Stephansdomba került. 

A máriapócsiak joggal követelték vissza a képet, végül egy másolat érkezett az eredeti helyére. 1715-ben megismétlődött a csoda, mikor egy istentisztelet alatt a kántor észrevette, hogy a kép könnyezik. A következő napokban többszázan tanúi voltak a könnyezésnek. A szemtanúk jegyzőkönyvet is hagytak maguk után. A kegyhely harmadik és egyben utolsó könnyezése 1905-re datálható, amikor december 3-tól az év utolsó napjáig, kisebb-nagyobb megszakításokkal könnyezett a Szűzanya. 

Nem csoda, hogy Máriapócs a búcsújárás egy megkerülhetetlen helyszínévé vált. 1991-ben II. János Pál pápa is tartott itt Szent Liturgiát. 2005-ben Dr. Erdő Péter bíboros pedig Nemzeti Szentéllyényilvánította Máriapócsot.

A hely egyik színfoltja, hogy az 1970-es évekig a búcsúkon viasz fogadalmi tárgyakat, ún. offereket árusítottak; amiket a Szűzanyának ajánlottak. Mindenki a betegségét, baját szimbolizáló formát választott, az összegyűlt sok viaszból pedig gyertyát öntöttek. Napjainkban búcsúk alkalmával körmenetet tartanak.

Az idei évben, december 13-án a gyermekáldást várók és kérők zarándoklata volt megtartva. A liturgia, a koronavírus ellenére, szinte teltházas volt. Azért is különleges ez, mert például Máriagyűdön ugyanebben az időszakban arra kérték a híveket, hogy ne menjenek a Szent Liturgiára, csak online kövessék azt. Máshol pedig kizárólag online közvetítéseket tartanak. Így fontos részét képezik a sorozatomnak a máriapócsi terepmunkán készített felvételek, hiszen jól reprezentálják ezt a különös évet. A maszkos portréim és a hívekről készített nagytotáljaim jól jelképezik, hogy vírus ellenére is, amennyire lehetséges, igyekszünk megszokott életünket folytatni és nincs ez a kegyhelyek életében sem másképp.